Csizmáért indult, fényképezőgépet vett, most pedig a legmenőbb influenszereket fotózza – interjú Balogh Alexszel

Mondhatni hirtelen ötlettől vezérelve tette le a fakanalat és ragadott fényképezőgépet Balogh Alex. Bár már kiskora óta ismerkedett a kamerával, hosszú út vezetett a legmenőbb influenszerek fotózásáig. Elmesélte nekünk, hogyan jutott el idáig.

Hogyan lettél fotós, hogy indultál el a pályán?

A nagybátyám, Sárosi Zoltán (A Liza, a rókatündér plakátját neki köszönhetjük – a szerk.) gyerekkoromban néha kezembe nyomta a fényképezőgépet, amivel a kertben fotóztam. Nem ott kaptam rá, hanem jó pár év elteltével. Mindenesetre Zoli megmutatta, hogy ez egy szép világ, és minden elfogultság nélkül őt tartom Magyarország egyik legjobb fotósának, nagyon sokat tanultam tőle a nála töltött évek alatt. Több mint 3 évig asszistenskedtem neki és ez volt életem egyik legjobb időszaka!

Mikor kezdtél el ezzel igazán foglalkozni?

2014-től. Az első fényképezőgépem vásárlása után hamar kiderült, hogy ez nem csak hobbi lesz és hosszú tanulási folyamat után sikerült elhelyezkednem a szakmában.

Van valamilyen sztorija az első gépednek?

Amikor szakács voltam, a horgászat volt a hobbim. Egyszer elindultam venni egy melles csizmát, aminek sokalltam az árát – úgyhogy inkább vettem rajta egy gépet. Aztán napi több óra YouTube videót végignéztem, tanultam más fotósoktól is. Persze felszerelés is kellett, mindent beszereztem, amire szinte az összes spórolt pénzem ráment, de akkoriban még így is sokkal jobban megérte, mint szakácsként dolgozni. Ebben (a fotózásban) igazán boldog voltam, jó érzés várni a hétfőket és a napfelkeltére boldogan érkezni, még az első fények előtt, és nekem ez az érzés hiányzott a vendéglátásból.

Azért végül később vettél egy melles csizmát, vagy végleg letetted a horgászbotot (is) és már nem volt rá szükséged?

Nem, melles csizmát azóta se vettem, de a horgászat továbbra is a hobbim. Kevesebbszer jutok el, de maga a vízpart, a csend, a nyugalom nagyon kikapcsol. Igénylem is.

Végig lapozva az Instagramodat találkozhatunk közszereplőkkel is – hogy jutottál el például Rubint Rékához?

Rubint Rékához Zolin keresztül. Azzal keresett meg, hogy van-e kedvem kimenni Afrikába egy hétre az Alakreform Táborba fotózni. A történethez hozzátartozik, hogy a tervezett indulás előtt 2 nappal kaptam a hívást, ráadásul az útlevelemet is gyorsított eljárásban kellett megcsináltatnom, de könnyen tudtam orvosolni a hiányát, így igent tudtam mondani. Az egyetlen rizikó az oltás hiánya miatt volt, de egy "mi baj lehet" mondat után már szálltam is fel a repülőre. Végül megálltam a helyem, és ez már elég önbizalmat adott a rendezvények, az esküvők és a portrézás világához.

Ez az utazás hozott komolyabb felkéréseket?

Alapvetően szerencsésnek mondhatom magam, mert az utazás előtt is voltak olyan felkéréseim, amikre büszke lehettem. Ismert emberekkel is volt szerencsém találkozni fotózás miatt, és különleges érzés olyan embert fotózni, akit évek óta követsz akaratlanul is a közösségi oldalak miatt. Fotóztam például Szulák Andreát, Kustánczi Liával is lőttünk Zanzibáron egy szép sorozatot, de Lékai-Kiss Ramónát és Lékai Mátét is fotóztam a Dormeónak. Illetve Schobert Larát és Nagy Alexandrát is.

Ha jól tudom, mostanában főleg influenszerekkel dolgoztál együtt.

Az ügynökségeken keresztül sok közszereplővel dolgoztam együtt a hétkönapokban, akikkel lifestlye fotóktól a reklámfilmig nagyon sok mindent készítünk el - ilyen például a Fourelle Co., Tóth Laura brandje. Aztán Kőnig Annával (Exatlon, @followanna) is sokat dolgozom, fotóztam már Palkovics Zorát, Szabó Hédit (@hedinke) és Henry Kettnert (Farm VIP) is. Shane Tusup-ot, Nessaj-t, Molnár Gabót, Csalár Bencét is fotóztam, és a Mályvavirág Alapítványnak is készítettem képeket.

A képeid azt sugallják, hogy a „civil” modellek is kényelmesen érzik magukat a kamerád előtt. Van valamilyen trükköd, amivel ezt tudod kihozni a fotóalanyokból?

A kötetlen beszélgetés. Szerintem egy kötetlen beszélgetés alkalmával lehet a legjobb képeket készíteni. Szeretek rácáfolni a klisémondatokra is, amiket általában hallani lehet az emberektől. „Ez a jobbik profilom, nekem ez áll jól, az nem…” - mindenkinek más áll jól, azt kell megtalálni. Szerintem mindenkiről készülhet olyan fotó, amit élete képének tekinthet és szeretnék én lenni az, aki ezt elkészíti. Nagy feladat jó képeket készíteni, de sokszor a legszebb fényképen nem az arc van fókuszban, hanem egy történet, amiben megismerhetjük a szereplőnket egyetlen szó nélkül.

Kattints a további képekért!

Oldalak