"A világ legaggodalmaskodóbb és legharciasabb anyukája leszek." - Interjú Kőváry Anettel

Miben tér el ez a könyv a többi szingliknek szólótól?
Szerintem ez egyáltalán nem szinglikönyv. Nem csak arról szól, hogy egy lány nyavalyog a saját nyomorúságán, hanem van benne egyfajta önismereti utazás. A főszereplő valahonnan indul, és két év alatt azért elég sokat változik a személyisége, rálátása a dolgokra. Talán felnő. Az általam olvasott könyvekből ez hiányzik.
A könyv borítóján szerepel, hogy fikció. Többször is nyilatkoztad, hogy ez kitalált sztori, ám aki egy picit is ismer téged, az rengeteg párhuzamot vél felfedezni. Hány százalék a valóság? Például a főszereplő Végvári, míg te Kőváry vagy. Mindketten az autóversenyzés és a rádiózás világában éltek, jógáztok…
50 százalék valóság, 50 százalék a fantázia szüleménye. Például Roland nem létezik, sőt még számtalan olyan alakot említhetnék, aki teljesen kitalált, de ők kellettek ahhoz, hogy érdekes legyen a sztori. Olyan sok minden történt velem az elmúlt két évben! Nagyon sokszor volt az, hogy hazamentem és azt éreztem, hogy úristen ez olyan filmszerű. Ezért is gondoltam, hogy ezzel kell valamit kezdenem, de amikor leírtam, akkor mégsem volt annyira ütős. Így aztán kicsit fel lett turbózva a sztori.
Tudatos volt a névválasztás? Végvári-Kőváry?
Ez úgy történt, hogy az én nagyon jó barátommal, Wéber Gáborral chateltünk, amikor pont azon gondolkodtam, mi legyen a főszereplő neve. Megkértem a Gábort, mondjon egy női nevet, az elsőt, ami az eszébe jut. Nyilván a kislánya után rögtön a Vandát mondta. Nekem is tetszett, kerestem hozzá egy hangzatos vezetéknevet, szóval végülis teljesen véletlen. Jó volt írni, kikapcsolódás és kicsit menekülés is volt a magánéleti problémáimból. Szerencsére a visszajelzések is pozitívak, főként csajok olvassák, pedig fiúknak is szól. De aki eddig kézbe vette, az mind azt mondja, hogy elvitte és kikapcsolta őket, szinte falták az oldalakat. Ez pedig fantasztikus érzés!
A barátaid vagy a családod tudta, hogy érik benned, hogy könyvet írsz?
A barátnőim igen, a családom is, bár ők nem tudták, miről szól. Annyira édesek, mert apukám és anyukám egy-egy külön példányt kapott, apa előrébb jár, és mindig előolvas részeket anyának. A barátnőim a kézirat átnézésében is segítettek.
Az autóversenyzős fiúk tudták, hogy valamilyen szinten ők is benne lesznek?
Nem, ez meglepetésként érte őket, amikor kijött a könyv.
Végvári Vanda sokban hasonlít és sokban különbözik hozzád képest. Miben látsz mégis eltéréseket és közös pontokat?
Például amit Vanda csinált, az hogy összepakolt Olaszországban, majd hazajött, azt én nem merném megtenni. Kicsit olyannak írtam öt, mint amilyen én szeretnék lenni. Az ő önismereti utazása is picit talán jobban sikerült az enyémnél, mert ő eljutott oda, ahová én még mindig csak úton vagyok. Amiben viszont hasonlítunk az az, hogy ő is egy elég karakán nő.
Vandán kívül ki az a szereplő, akiből egy-egy tulajdonságot magadénak érzel? Az írók általában a főszereplőjükkel azonosulnak, mégis mit gondolsz, ki az, akiben van egy kicsi belőled?
Roland, mert ugyanolyan utálatos tudok lenni az emberekkel, mint ő. Vannak olyan szituációk, és helyzetek, amikor egyszerűen mindenkitől megőrülök, annyira tudnak idegesíteni. Roland tüskéssége, utálatossága nagyon bennem van.
Mit lehet tudni a következő könyvről?
A címe az lesz, hogy „Mindjárt anya” - ez elég sokat elmond. Amikor kiderült, hogy kisbabát várok, az első sokk engem a könyvesboltban ért. Semmi mást nem akartam, csak egy könyvet, ami felkészít a terhességre, a várandósságra - ki hogy hívja. Ott álltam egy tucat könyvvel szemben, és nem tudtam, hogy melyik kell, melyikre lesz szükségem, melyik fog majd a legjobban segíteni. Végül az orvosom ajánlására választottam.
Az elején úgy voltam vele, hogy mindent el fogok olvasni, aztán rájöttem, hogy a túl sok információ megöl, elbizonytalanít. Viszont az én problémáimmal kapcsolatban semmi mankót nem találtam. Én ugyanis nehezen dolgoztam fel lelkileg, hogy teherbe estem, azzal együtt, hogy nagyon szerettünk volna kisbabát, mégis ez egy olyan váratlan szituáció, amire nem lehet felkészülni. Vagy legalábbis nekem nem ment. Rengeteg félelem volt bennem, ám a legtöbb könyv, internetes cikk elintézte az egészet azzal, hogy az első trimeszterben hangulatváltozások jelentkezhetnek. Nos, nálam ez picit több volt, mint hangulatváltozás. Ezért aztán elhatároztam, hogy a barátnőim miatt is, akik hasonlóan élték ezt meg, kell egy olyan könyv, ami tök őszinte, kicsit tabudöntögető, ami nem arról szól, hogy ez egy óriási, rózsaszínű, mámoros állapot.
Persze, van, aki úgy éli meg, de van, aki nem. Sokan ezt be sem merik vallani, mert félnek, hogy megbélyegzik, rossz anyának titulálják őket, pedig ettől még senki sem az! Aki azt mondja, hogy 10-30 kiló terhet, s az azzal járó fizikai-lelki nehézségeket mosolyogva tud viselni, az vagy nem őszinte vagy nagyon szerencsés. A Mindjárt anya elsősorban azoknak a lányoknak, nőknek szól majd, akik kétségekkel telve élik meg a 9 hónapot. Szeretném, hogy ne bizonytalanodjanak el, ne higgyék azt, hogy hiba van bennük, vagy, hogy rossz anyák lennének. Regény lesz, folytatódnak benne Vanda történetei. Persze lesznek olyan emberek, akik már elmaradnak az életéből, hisz új kapcsolatok, szituációk kerülnek előtérbe.



























