"A világ legaggodalmaskodóbb és legharciasabb anyukája leszek." - Interjú Kőváry Anettel

Kőváry Anett boldogabb, mint valaha. Rátalált a szerelem, anyuka lesz és már második könyvét írja. A vele készült interjúban őszintén mesél anyaságról, szerelemről és sorsról!

Ha pár mondattal vagy szóval kéne jellemezned önmagadat, azon kívül, hogy tipikus Halak vagy, mit mondanál el?

Hát szerintem most már eljutottam arra a szintre, hogy elég csak annyit mondanom, hogy Kőváry Anett vagyok. Ehhez mindenki hozzáteszi azt, amit gondol, azt, hogy mennyire néz a név mögé. Igazából, az eddigi 30 évem alatt, amit el lehet képzelni a szakmában, azt mind kipróbáltam: voltam tévés gyakornok, rádiós gyakornok, rádiós hírszerkesztő, rádiós műsorvezető, tévériporter, nyomtatott sajtónak és netes oldalnak is írtam, most a legújabb a könyvírás. Összetett személyiség vagyok, amit talán nincs is értelme röviden jellemezni, hiszen mindenki másmilyennek lát, azzal együtt, hogy csak nagyon kevesen ismernek igazán. Ami viszont egyértelmű, hogy iszonyatos kifejezési vágy van bennem és talán ezért is foglalkozom annyi mindennel: az írás, illetve mellette amatőr módon fotózgatok is. Valamiért nagyon szeretném megmutatni a világnak, hogy én hogyan látom a dolgokat, persze lehet, hogy ez senkit sem érdekel. De ha jobban elgondolkodom a kérdéseden, akkor mondjuk most, ebben a pillanatban leginkább egy nagyon-nagyon izgatott kismama vagyok.

Mi a 3 legjobb és legrosszabb tulajdonságod?

Legrosszabb tulajdonságom a türelmetlenség, aztán egy kicsit önző vagyok, na jó - néha nagyon, meg hirtelen embernek tartom magam. Rettenetesen hamar fel tudom húzni magam apró dolgokon, igazi hülyeségeken, aztán két másodperc múlva már le is higgadok. A haragtartás nem jellemző rám, jobban szeretem a békességet, mint a durcázást. Jó tulajdonságom… A három legjobb, hát… Ez olyan gáz, amikor az embernek fényeznie kell magát. Szerintem szórakoztató vagyok, ezt talán szeretik bennem az emberek. Nagyon empatikus vagyok, könnyen bele tudom képzelni magam mások helyzetébe. Napokig képes vagyok kattogni azon, ha valamelyik barátnőmnek vagy rokonomnak gondja van. Mi legyen a harmadik… Jól főzök. Igaz ez nem annyira tulajdonság, de mégiscsak jó dolog.

Nagyon pozitív ember vagy. Miből fakad a jókedved és a végtelennek tűnő energiád?

Ez nem egy konstans állapot. Abban, hogy ilyennek tűntem a rádiós időkben, nagyon nagy szerepük volt a fiúknak. Hiszen amikor reggel hatkor elkezdődött az adás, az úgy megalapozta a hangulatot. Nem volt más választásom, akkor is jó kedvűnek kellett lennem, amikor a legrosszabb napomra ébredtem. Aztán egy idő után ez öngerjesztő folyamattá vált, mert a kezdetben erőltetett jó kedély az adás végére elnyomta bennem a negatív gondolatokat. Alapból tényleg pozitív ember vagyok, soha nem volt nagyon okom rá, hogy búslakodjak bármin is. Persze, nekem is vannak problémáim, de mindig, minden olyan szépen alakult az életemben. Néha én is neki tudok keseredni, kevesen képesek olyan önsajnálatra, amilyet én produkálok olykor, viszont ezek csak hullámvölgyek, egy-két napig tartanak. A családom szuper, imádom őket, kiegyensúlyozott volt a gyerekkorom és mindig is jó fej emberek vettek körül, szóval szerencsésnek tartom magam.

Hét vagy nyolc éves voltál mikor már rádiós akartál lenni. Mondhatjuk, hogy nálad működött a kívánj és megadatik elve. Jelen pillanatban mi az, amit kívánnál?

Hát azt, hogy egészséges, gyönyörű és – ha lehet – jó alvó legyen a kislányom. A környezetemben nagyon sok kisbaba született mostanában és kicsit ijesztő szembesülni azzal, hogy az első 5-6 hét másról sem szól majd, mint arról, hogy ő sír és próbálja magát megértetni.

Jelenleg hogyan telnek a mindennapjaid, hisz már egyre nagyobb a pocakod?

Tök őszinte leszek, ha megbélyegeznek, ha nem: borzasztóan! Már nagyon türelmetlen vagyok, ebben a nagy meleg is közrejátszik, egyébként is nehezen viselem a nyarat, pláne ezzel a 13 kiló plusszal. A meleg miatt nem tudok aludni, sőt mivel már a 35. hétben vagyok, nem alhatok háton; a kislányom pedig teljesen a jobb oldalon van, ezért az az oldalam is kiesik, marad a bal felem. Hát ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon meg egy éjszakát úgy végigaludni, hogy csak a bal oldalán fekszik. (nevet) Nehéz elfogadni azt is, hogy gyorsan elfáradok, pár napja egy félórás sétáról is úgy értem haza, hogy menten megszülök. Ezzel együtt próbálok odafigyelni az állóképességemre, minden nap tornázom 40 percet. Mellette a második könyvemen dolgozom. Szeptember elejére kellene elkészülnöm vele, hát nem tudom, hogy a kiadó fel van-e készülve egy esetleges csúszásra, de most nagyon nehezen tudok haladni, annyira a babavárás tölti ki a mindennapjaimat.

Köztudott, hogy vagány csaj vagy. Anyaként mennyire és miben lehetsz majd szerinted bevállalós? Mikor mész vissza dolgozni, esetleg autóversenyezni?

Amikor elküldtek a rádiótól, alapból megrendült a hitem abban, hogy szakmailag érdemes-e bármit tervezni. Ehhez tartom is magam, így aztán munka terén egyáltalán nem tervezek semmit, csak az írásra koncentrálok. Hogy utána mi lesz a karrieremmel, az most komolyan egyáltalán nem érdekel, szeretnék csak a családomnak élni. Jó lesz kicsit másféle feladatban helytállni.

Milyen anyatípusnak képzeled magad?

A világ legaggodalmaskodóbb és legharciasabb anyukája leszek. Már most tudom, hogy ha nem úgy pislog vagy ül majd, ahogy kellene, akkor rögtön hívni fogom a tesómat, anyát vagy a legjobb barátnőmet. De nem is baj, szerintem ezen minden újdonsült anyuka átesik. Emellett biztosan sokat jövünk-megyünk majd a kislánnyal. Aztán nagyobb korában, ha bárki bántani merészeli, annak tutira velem gyűlik meg a baja!

Ha már autóversenyzés és pasik – nemrég jött ki a könyved. A Mindjárt harminc kapcsán nyilatkoztad, hogy másfél-két évig készült. Hogy jött az ötlet? Milyen módszerrel és hogyan írtál?

Eleinte nem gondoltam, hogy könyv lesz, de amikor elküldtek a rádiótól, az egyértelmű jelzés volt számomra, hogy be kell fejezni és ki kell adatni a kéziratot. Addig leginkább magamnak és a laptopomnak írtam, majd szerencsémre az Ulpius-ház kiadó igényt tartott rá. Érdekes, hogy ahogy aláírtuk a szerződést, amint határidők lettek, rögtön befeszültem. Pár napig nagyon szenvedtem, de nagy nehezen átlendültem és sikerült befejezni.

Oldalak