Tűsarkú vs. balerina?

Az utóbbi években futótűzként terjedt a balerinacipő divatja, jó időben minden második lány lábán ezt látni. Aztán anno a magas sarkúhoz hasonlóan jöttek a rémhírek: a balerinacipő tényleg egészségtelenebb lehet, mint egy tízcentis tűsarok?

A divat és az egészség sosem járt kézenfogva, erre mondták anyáink, hogy „ a szépségért meg kell szenvedni”. De ha már a puszta járás fájdalmat okoz, nem csak az egész napunkat ronthatja el egy lábat nem kímélő cipellő, de a fájdalom miatt nem is mutatunk majd olyan elbűvölően a férfi nem szemében, ahogy eltorzult arccal egyensúlyozunk a munkából hazafelé. Bizony ritka szerencsés az ember lánya, ha olyan magas sarkút sikerül kifognia, ami nem töri a lábát, és nem okoz hosszútávon a fájdalomnál, kisebesedett lábujjaknál komolyabb problémát, ezért nagyon körülményesen kell eljárni minden cipővásárlásnál, amikor egyszerre szép, divatos és kényelmes cipőt keresünk, amire még a havi fizetésünket sem kell elköltenünk.

Ez sokáig lehetetlennek vagy legalábbis macerásnak tűnt, aztán jött a balerinacipő! Dekoratív, ezerféle fazonban és színben kapható, nem is túl drága, divatos és még kényelmes is, hiszen nem kell tíz centis tűsarkakra helyezni az egész testsúlyunkat. Látszólag minden stimmel, de az orvosi szakvélemény hamar felébresztett minket balerinás álomvilágunkból, kiderült ugyanis, hogy a cuki lapos talpú sem egészségesebb egy tűsarkúnál.

A brit Pedikűrösök és Lábsebészek Egyesülete szerint az ilyen típusú lábbelik többsége - különösképpen a pánt nélküli modellek - nem támasztják meg megfelelően a lábfejet és minél kivágottabbak, annál inkább terhelik a lábujjakat, hiszen azok segítségével tartjuk őket magunkon. A puha, alacsony felsőrészű cipők tehát kevés támasztékot adnak, ráadásul papírvékony talppal rendelkeznek, így egyrészt a talpaknak károsak: A lábat nem városi aszfaltra találták ki, a vékonytalpú balerinacipőben pedig nincs megfelelő kipárnázás a beton és a láb között, így minden lépéskor a járás okozta ütődések tompítás nélkül „zúdulnak” a talpon keresztül a gerincre. Ráadásul ezek a cipők nem támasztják rendesen a bokát, így a térdek és a derék is veszélyben van. Ha minden nap ilyen cipőt viselünk, nagy esélyünk van kisebb-nagyobb fokú boltozati problémák, például lúdtalp vagy bokasüllyedés, később pedig komolyabb ízületi problémák kialakulására.

Ha elsőre kényelmesnek is tűnik a balerinacipő, biztos észrevettük már, hogy egész nap a betonon járva egyre jobban fáj a talajhoz csapódás pillanata, és egyre óvatosabban próbálunk lépkedni, amivel szinte ugyanott vagyunk, mint egy tíz centis sarok esetében. „Ami fájdalmat okoz, semmiképp sem egészséges” alapon pedig hamar beláthatjuk, hogy sajnos a balerinacipővel sem váltottuk ki a magas sarkú okozta szenvedéseket, és tovább kutakodhatunk az univerzális, divatos és kényelmes kombinációjú csodacipő után. A nem ötcsillagos árkategóriájú cipőboltokban erre elég kevés az esély, hiszen örülhetünk, ha a divat nem győzedelmeskedik a jó ízlés, hát még az egészségügyi szempontok felett.

Ha pár éven belül nem szeretnénk lábproblémáink miatt műtőasztalon feküdni, és ezért súlyos összegeket is hajlandóak vagyunk kicsengetni, akkor sem lehet teljes az örömünk, hiszen az orvosi szempontból kifogástalan gyógycipők nem épp a legutóbbi cipőtrend szerint készülnek.

Ha a balerinacipőt nem javasolják a mindennapokra az orvosok, akkor térjünk vissza a lábakat kecsesen hosszabbító magas sarkakhoz? Az „igen” válasz túl szép lenne, hogy igaz is legyen, hiszen a tűsarkú káros hatásait már akkor is ismertük, amikor a lapos talpú cipők még csak a balerinák lábain díszelegtek. Ha már nem csak az orvosok, hanem a hétköznapi emberek is belátják, hogy a magas sarok átrendezi a testsúly elhelyezkedését, ezáltal a súlyunk nem a sarokra és a talp középső részére esik, hanem a láb elülső részére, a harántboltozatra, amit nem ekkora terhelésnek „találtak ki”. Az itt lévő izmok, szalagok így megnyúlnak, és a láb harántíves szerkezete tönkremegy. Az sem véletlen, hogy a bütyökműtétek száma az extrémebb fazonokkal egyre nő, ráadásul szinte csak nőkön végeznek ilyesmit, hiszen a lábujjak szűk, elvékonyodó orr-részbe való belezsúfolásával bütykösödés, kalapácsujjak alakulhatnak ki.

Az előbb felsorolt rémhírek persze nem azt jelentik, hogy ezen túl sem magas sarkút, sem balerinacipőt nem vehetünk fel, csak a csinos darabok mellé szerezzünk be egy kényelmesebb lábbelit is, amikben fájdalom nélkül járhatjuk le a lábunkat, és ezeket váltogassuk! Ha pedig tudjuk, hogy sokat kell majd gyalogolnunk, akkor inkább a kényelem, mintsem a szépség jegyében döntsünk, hiszen egyik álomcipő sem ér annyit, mint az egészségünk.
 

Oldalak

Szólj hozzá Te is!