Tea, teázás – Történet és teakultúra
Egy bögre meleg tea isteni a hideg őszi időben, a jeges tea pedig remek frissítő a nyári melegben. Érdemes rendszeresen fogyasztanunk ezen italt, mert jótékony hatással van az ember szervezetére.
A tea Ázsiában
A tea Kína déli tartományában őshonos. A cserjét levelei miatt kezdték el termeszteni, a növény azonban nagyon kényes, nevelése nagy gondosságot és türelmet igényel, s a levelek szedését ráadásul csak a negyedik évben lehet megkezdeni. Fontos, hogy a leveleket a megfelelő időben szedjék le, mert akár egy nap késés is ronthat a minőségükön.
A kínaiak szerint a tea meghosszabbítja az életet, segít az egészség megőrzésében, ezért eleinte orvosság gyanánt itták. Úgy vélték, hogy elűzi az álmosságot, tisztán és frissen tartja a szellemet, ezért a szerzetesek fogyasztották, hogy segítse őket fárasztó elmélkedéseik során, később azonban az illatos főzet létjogosultságot kapott a kolostor falain kívül is. A teaházak a társas érintkezés színterei lettek, kialakultak az ital elkészítésének és felszolgálásának szabályai is.
Japánban Kr.e. 700-tól teát szolgáltak fel a császári udvarban, de csak a 12. században kezdték el termeszteni. A 14. században terjedt el az egyszerű nép emberei között egy játék meghonosodásának köszönhetően, melyet teabajnokságnak neveztek, s az volt a lényege, hogy díjat kapott az, aki az ország különböző részeiből származó teák közül kiválasztotta a legjobbat, ami valamelyik híres teaültetvényről való volt.
Később a díjazás elmaradt, s pusztán teaivás céljából gyűltek össze, illetve szép lassan megjelentek a teafogyasztás ceremóniájának szabályai is, melyeket bizonyos Murata Dysuko alakított ki a 15. században. Majd tanítványai továbbfejlesztették ezt a gyakorlatot, jelenlegi formáját egy zen szerzetes, Szen Rikjú határozta meg. A teaszertartás négy részből áll: először fogyasztanak néhány falatot, amit követően visszavonulnak egy kis pihenésre, ezt a harmadik rész követi, mely során egy erős és sűrű tea kerül felszolgálásra, amit egy könnyű, világos teával öblítenek le. Ez az egész négy órát vesz igénybe.
A 19. században a kínai teának vetélytársa akadt a piacon, ugyanis az indiai tea levelei nagyobbak voltak, így több koffeint tartalmaztak, s a kedvezőbb éghajlati körülményeknek köszönhetően gyakrabban lehetett szüretelni őket, illetve a levelek minősége állandó volt, míg Kínában minden egyes szürettel egyre gyengébb lett a minőség.
A tea Európában és Amerikában
1664-ben a Holland Kelet-indiai Társaság teát vásárolt, hogy királyát megajándékozza, így került be a tea Európába. Mivel a tea kis súlyú és nagy értékű áru, kereskedelme gyorsan elterjedt, bár kezdetben nem tudták, hogyan kell elkészíteni, ezért kenyérrel ették, vagy mint a bort, hordóban tartották, s kimérték. A 16. századra minden angol kávéház teaházzá alakult, s a teázás szokása beépült az angolok mindennapi életébe. A 19. században Anglia a legnagyobb teafogyasztó ország volt.
Amerikával az angolok ismertették meg e növényt és az italt a 18. század elején. 1773. december 16-án esett meg a bostoni teadélután, amikor is a Bostonba érkező tearakomány a tengerben végezte, mivel a teán kívül minden árura megszüntették a behozatali vámokat. Szintén a 18. században a teázás beépült az orosz életmódba, s az ország a második legnagyobb teaivó országgá vált.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
