Átmenet a természetes út és a lombik között: ezt kell tudni az inszeminációról

Nem vált be a kezelés

A mi inszeminációs kezeléseink sajnos sikertelenül zárultak (meggyőződésem, hogy 1-2 esetben pont emiatt, az ellenőrző ultrahang hiánya miatt). Első alkalommal még a természetre bíztuk a dolgot, megvolt a spontán peteérés és a doki által kitűzött napon megvolt az inszemináció (ez általában a ciklus 14-15. napján történik). Mivel az első alkalom után sikertelenül zárult a projekt (sőt már az inszeminációtól számított 10. napon megjött a menstruációm), ezért úgy gondoltuk, hogy a következő hónapban belevágunk a második próbálkozásba.

A második próbálkozás nálunk olyannyira sikertelen volt, hogy nem volt spontán peteérésem, így az a hónap teljes egészében kimaradt. Ezért a kezelőorvosom úgy döntött, hogy a következőt már megtámogatjuk a Clostylbegyt elnevezésű hormonnal, ami serkenti a petesejtek érését. Ennek hatására sikeresen produkáltam 3 petesejtet, de sajnos később ez az eljárás is sikertelennek bizonyult.

Az eljárást még meg lehet spékelni azzal, hogy a megfelelő napon tüszőrepesztő injekciót adnak be a nőnek, hogy minél pontosabban ki lehessen számolni az ovuláció idejét. Nálunk ez is megtörtént, de minden próbálkozásunk ellenére, úgy nézett ki, hogy az inszeminációs eljárás nem a mi utunk lesz. Én még szerettem volna a 6. lehetőséget is kihasználni, de addigra a szervezetem már annyira megelégelte a szedett hormonokat, hogy nem elég, hogy nem termelt semennyi petesejtet sem (a hormonkezelés hatására sem), hanem még jókora ciszták is keletkeztek a petefészkeimen.

Akkor tudomásul kellett vennem, hogy az inszemináció nem a mi utunk és el kellett engednem a dolgot. Nagyon nehezen bár, de megtettem és pár hónappal később bejelentkeztünk az első lombik konzultációnkra.

Fotó: Mamamia