Csecsemőkortól kezdve tele van a szervezetünk mikroműanyaggal
Még a mikroműanyag hatásait sem ismerjük teljesen, de már itt a nano
A mikroműanyagok szervezetbe való bejutásának harmadik útja a bőrrel való érintkezés, amelyről elsőre azt gondolhatnánk, hogy nem képesek rajta átjutni. Egyes kutatási eredmények szerint a verejtékmirigyek, a bőr sérülései és a szőrtüszők ideális bejutási pontok az apró műanyagrészecskék számára, míg más tudósok szerint a nanoműanyagok, vagyis azok a részecskék, amelyek 100 nanométernél kisebbek, nemcsak ezeken a pontokon, hanem máshol is képesekáthatolni a bőrön.
A nanoműanyagokra egyelőre még egységes definíció sincs, arról pedig, hogy mi történik velük az emberi testben, gyakorlatilag semmit nem tudunk. Mintavételezésük és mérésük még a mikroműnyagokénál is jóval összetettebb feladat. Ahogyan egy nanoanyagokkal foglalkozó tudós, Roman Lehner fogalmazott: „úgy keresünk tűt a szénakazalban, hogy a tű úgy néz ki, mint a széna”. Lehner szerint egyelőre nincs ok aggodalomra, a mikro-és nanoműanyagok mennyisége a környezetben (még) nem éri el azt a szintet, ami már veszélyt jelenthetne az emberi egészségre. Azonban csak rajtunk múlik, hogy elérjük ezt a szintet.
Elképesztően káros és még leszokni sem tudunk róla.
Forrás: Jurecska Laura, környezetkémikus, ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének oktatója
Fotók: 123rf
Oldalak
Hasonló cikkek
