Ez a boltban kapható felvágott hizlal a legjobban
A szakértők szerint alapból kevesebb felvágottat kellene fogyasztanunk, de hát a magyarok imádják.
Jöhet reggeli, vagy vacsorára is
Mi magyarok tényleg imádjuk a felvágottat, lehet az reggeli szendvics, gyors vacsora, vagy a gyerekkori uzsonnák emléke. A hűtőben ott lapuló párizsi vagy sonka sok családban olyan alap, mint másoknál a kenyér vagy a tej.
A felvágottak egészségügyi megítélése az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult. Régen a húsfélék tartósítása természetes folyamatokon alapult: sózás, füstölés, szárítás. A modern ipar azonban egészen más irányba vitte ezt a világot.
A legtöbb bolti felvágott ma már nem csupán húsból áll, hanem különböző adalékanyagokból, stabilizátorokból, ízfokozókból, színezékekből és tartósítószerekből. Ezek közül a legismertebbek a nitritek és nitrátok, amelyek a szép rózsaszín színt adják a sonkának és a párizsinak, és megakadályozzák a baktériumok elszaporodását.
A probléma az, hogy ezek az anyagok a szervezetben bizonyos körülmények között káros vegyületekké alakulhatnak, és hosszú távon növelhetik bizonyos betegségek kockázatát.
A cikkünk egy gyors lapozás után folytatódik!
A másik gond a felvágottak feldolgozottsági foka
A WHO évekkel ezelőtt a feldolgozott húsokat – ide tartozik a legtöbb felvágott – olyan kategóriába sorolta, amelyet érdemes mértékkel fogyasztani. Ez nem azt jelenti, hogy tilos lenne, hanem azt, hogy a napi rendszeresség nem szerencsés.
[BANNERS]
A magyar étkezési szokások azonban gyakran éppen ezt a napi jelenlétet hozzák magukkal: reggelire egy kis sonka, délután egy kis szalámi, este egy kis párizsi. A szervezet pedig hosszú távon érzi meg ennek a terhét.
A felvágottak között óriási különbségek vannak. A sovány csirkemellsonka vagy pulykasonka egészen más kategória, mint egy zsíros szalámi vagy kolbász.
A leginkább hizlaló felvágottak általában azok, amelyek magas zsírtartalommal rendelkeznek: a téliszalámi, a kolbász, a zsírosabb májasok és a különböző ízesített szalámik. Ezek nemcsak sok kalóriát tartalmaznak, hanem gyakran sóban is rendkívül gazdagok, ami vízvisszatartást és puffadást okozhat.
A párizsi és a virsli külön kategória: ezekben sokszor nem is a zsír a fő probléma, hanem az, hogy a hús aránya alacsony, és a töltelékanyagok miatt kevésbé laktatnak, így könnyen túl lehet enni belőlük.
Mire figyelj a vásárlásnál, azt egy utolsó lapozás után megtudod!
A vásárlásnál való tudatosság valójában nem arról szól, hogy lemondjunk a felvágottakról, hanem arról, hogy megértsük, mit veszünk
A címkék világa elsőre bonyolultnak tűnhet, de néhány alapelv segít eligazodni. A legfontosabb, hogy minél rövidebb legyen az összetevők listája. Ha egy sonka összetevői között hús, só és fűszerek szerepelnek, az jó jel. Ha viszont hosszú, nehezen érthető kémiai nevek sorakoznak, az már kevésbé biztató.
[BANNERS]
A húsarány is sokat elárul: egy 80–90 százalékos hústartalmú termék egészen más minőséget képvisel, mint egy 50–60 százalékos. A sótartalomra is érdemes figyelni, mert a felvágottak gyakran a napi ajánlott mennyiség jelentős részét tartalmazzák. A tudatosság nem azt jelenti, hogy lemondunk a hagyományainkról, hanem azt, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.
Ha a felvágott nem napi alap, hanem heti néhány alkalommal jelenik meg az étrendben, ha a zsírosabb fajtákat ritkábban választjuk, ha a mennyiséget ésszerű keretek között tartjuk, akkor a felvágottak továbbra is részei lehetnek az életünknek anélkül, hogy hosszú távon terhelnék a szervezetünket.
A testünk jelzéseit sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A tudatos választás nem elvesz valamit az életünkből, hanem hozzáad: jobb közérzetet, több energiát, tisztább működést. Szóval fogyasszuk a felvágottakat is felelősséggel, mint minden mást.
Leadfotó: 123RF – Illusztráció
Oldalak
