Az emberek, akik érzelmek nélkül élnek - Ezt kell tudnod az alexitímiáról

Kialakulásának okai

Az érzelmi analfabétizmus a pszichoszomatikus betegségekkel áll összefüggésben. Kialakulása mögött számos ok rejtőzik, a szakemberek szerint a leggyakoribb magyarázatot a gyerekkorban kell keresni. Az alexitímiásokat általában a szülők érzelemmentesen nevelték, írja a Házi Patika, amikor például csecsemőként sírtak, az anya valószínűleg nem vigasztalta, nem ölelte meg őket, inkább dühös, ingerült lett, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyta a gyerekét. A csöppségek így kénytelenek voltak megtanulni, hogy jobban járnak, ha nem mutatják ki az érzéseiket, mert veszélyes, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek. Védekezésül falakat húztak maguk köré.

Szintén elterjedt vélekedés, hogy a jelenséget a két agyfélteke közötti kommunikáció zavara idézheti elő. Kutatások bizonyították, hogy az alexitímiásoknál megváltozik a kommunikáció a jobb és a bal agyfélteke között. A jobb agyfélteke, mely az érzelmek átéléséért felelős, nincs megfelelő kapcsolatban a beszédmegértésért felelős bal agyféltekével, aminek hatására nehéz érzelmekről beszélni.

Az alexitímia mérési lehetőségei

Az alexitímia legelterjedtebb mérési lehetősége a kérdőíves tesztelés (pl. TAS, BVAQ), ám mivel ezek önbeszámolós mérések, sok kritika éri az ilyen jellegű vizsgálatokat: mivel az érzelmi analfabéták nem képesek beszélni az érzéseikről, önbeszámolójuk sem tekinthető érvényesnek. Interjú helyzetben a BIQ-t (Beth Israel Hospital Psychosomatic Questionnaire) használják az állapot felmérésére, melyet az első interjú után az interjúztató személy tölt ki. További módszer az MMPI (Minnesota Multiphasic Personality Inventory) Alexitímia-skálája (MMPI-A) – ez már önbeszámolón alapuló kérdőív. Ezen kívül léteznek projektív alexitímia-mérő technikák és tartalomelemző módok is.

Kezelési módjai

Az alexitímia kezelését nehéz elkezdeni: mivel a betegben feszültséget vált ki az érzelmeik kimutatása, azok megismerése is kényelmetlen számára, így csak kitartó munka árán lehet rávenni őket az orvosokkal való együttműködésre. Mindazonáltal, ha sikerül bevonni őket a pszichoterápiába, eredményes lehet a kezelés, bár igazi sikerre csak hosszabb idő után lehet számítani. A szakemberek általában relaxációs technikákkal, biofeedback technikákkal, illetve csoportterápiával próbálnak segíteni a pácienseken.

Fotó: 123rf.com