A pszichiátria nem nyújt segítséget a depresszióban

Az utóbbi hetekben számos cikk, nyilatkozat látott napvilágot a depresszióról. A Magyar Pszichiátriai Társaság volt elnöke korábban arról számolt be, hogy egy uniós felmérés alapján megállapították, Magyarország a legpesszimistább országok közé tartozik; állítása szerint hazánkban minden ötödik ember depressziós. Arról viszont, hogy a depresszió egyáltalán betegségnek tekinthető-e, még szakemberek körében is megoszlanak a vélemények.

Orvosi értelemben betegség?

Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság korábbi elnöke arról nyilatkozott, hogy hazánkban a depressziósok aránya nagyon magas, ennek okát pedig a romló életminőségben, a gazdasági válság negatív hatásaiban és hasonló tényezőkben látja. Tény, hogy ezek a dolgok hatással vannak az emberekre, ám ez még nem jelenti azt, hogy orvosi értelemben vett betegséggel kell szembenéznünk.

A pszichiáterek diagnosztikai kézikönyve szerint kilenc kritérium – mint például a mély szomorúság, apátia, fáradtság, nyugtalanság, alvási zavarok és étvágyváltozás – közül legalább ötnek eleget kell tenni ahhoz, hogy depressziót diagnosztizálhassanak.

A depresszió gyűjtőfogalom

Szendi Gábor klinikai szakpszichológus a témáról így nyilatkozott: „A depresszió olyan gyűjtőfogalom, mint a tüdőbetegség, ami valójában lehet TBC, tüdőrák, tüdőgyulladás, asztma vagy bármi más. Depresszió ugyanúgy nincs, mint ahogy nincs tüdőbetegség. És van olyan gyógyszer, ami tüdőbetegségre jó? Nincs, hiszen csak egyik vagy másik speciális betegségre ható gyógyszerek vannak.”

Majd később így folytatta: „Az antidepresszánsoknak ugyanis semmilyen specifikus, depresszió elleni hatása nincsen. A legtöbb közülük a frontális, vagyis a homloklebenyt blokkolja... Ezért gyakori hatása ezeknek a szereknek, hogy az emberek közömbössé válnak.”