"Dobtak, megcsaltak, átvertek. Semmit sem érek!" – Így lépj tovább, ha elárult a szerelmed

Sajnos élete során szinte mindenkivel megesik legalább egyszer, hogy szerelme, akit élete párjának hitt, megcsalja, majd el is hagyja a szeretőért. Erre tulajdonképpen nem lehet felkészülni, ráadásul óriási lelki megrázkódtatást jelent. Ilyenkor az elhagyott fél gyakran értéktelennek, eldobhatónak érzi magát, azt gondolja, őt nem lehet igazán szeretni. Párkapcsolati szakértőnk, Orbán Nóra most egy kicsit más megvilágításba helyezte az ilyen szituációkat, és elárulta, hogyan lehet feldolgozni a traumát!

Miért nem tudott szeretni?

„Hogy tehette ezt?” „Miért nem tudott szeretni?” „Miben jobb az a másik nálam?” „Miért pont ő kellett neki?” „Nem voltam elég jó, pedig én mindent megadtam neki.” „Kinek kellenék ezután?”

Tipikus kérdések méltatlan szakítások után. Méltatlan kérdések. Úgy néz ki, mintha az lenne a felállás, hogy az minősítheti az elhagyott felet, aki még annyira sem értékelte magát és akkori társát, hogy leüljön vele megbeszélni, hogy valami nem jó a kapcsolatban, hogy hiányzik a megértés, az izgalom, a vágy, a közösség vagy bármi, hanem szépen csöndben keresett egy pótlékot.

Nem az a jobb és értékesebb, aki át tudja verni a másikat vagy el tud engedni egy kapcsolatot, amiben talán kötődni sem tudott. Az mondja valakire, akit korábban szeretett vagy csak jól érezte magát mellette, hogy „kidobtam” vagy „kirúgtam”, aki a másik fél leértékelésén keresztül akarja értékelni önmagát. „Biztos jó pasi vagy jó nő vagyok, ha ezt megtehetem valakivel.” Nem biztos. Egy magabiztos nő vagy férfi megtiszteli társát egy méltányos, egyenes szakítással, amiben nem a másik minősítése, hanem a visszajelzés a hála és a lezárás szerepel és ráér utána új kapcsolatba kezdeni.

Egy ilyen szakítás fájdalmán keresztül lehet a visszajelzések által épülni és még értékesebbé válni a következő kapcsolatra. Egy ilyen szakításban szeretettel és tisztelettel is elengedhetik egymást a társak, még akkor is, ha a csalódást nehéz feldolgozni.

Az, hogy esélyt sem kap az, aki azt hiszi, jó az, amit adni tud, mert nem szólnak neki, csak a sikertelensége felé vezethet. Az, hogy ha kiderül, nem pont ő az, akit a másik fél keresett, nem minőségi jellemző, inkább rossz találat. Az első helyzetet egy nyílt beszélgetés oldhatja meg, a második helyzetet a különválás emelt fővel, nem elértéktelenítve a másikat.

Egyszer egy, a kétségbeesés szélén álló fiatalember kérte a tanácsomat: „Mindent megadtam neki, amit egy nőnek tudok és mégis megcsalt. Nincs már esélyem a nőknél. Sosem lesz már senki, aki szeretne.” 21 éves volt akkor, igazán kár lett volna feladni, a korosztálya beli hölgyek veszteségéről nem is beszélve. Lassan-lassan rájött, hogy nagyszerű dolgokat tud adni egy nőnek, csak első körben nem jól választott. Felépült csalódása fájdalmából és megélte önmagát, a férfi értékeit. Így lett ő „jó pasi”.

Lapozz, cikkünk a következő oldalon folytatódik!

Fotó: collegecandy.com