Az a bizonyos harmadik X

Szinte mindenhol olvashattunk már róla, hogy milyen fantasztikus betölteni a 30. életévet nőként, hiszen a magazinok szerint akkor kezdődik igazán az élet. Ódákat zengnek arról, hogy milyen szuper lesz ezután az életed.

Szebb leszel, magabiztosabb, jobb lesz a szexuális életed és még rengeteg hasonló indokot sorolnak fel, amivel próbálják bebizonyítani, hogy nem kell kétségbe esni, hisz ez csak egy szám. Sorba néztem végig az elmúlt hónapokban, ahogy a barátaim betöltik a harmincat és természetesen azt is, ahogyan a lányok ettől mély depresszióba zuhantak. Engem nem izgatott ez a dolog, sőt röhögtem is rajtuk, hogy kicsit túlreagáljak, de aztán… Eljött az én időm.

Másfél hónappal a születésnapom előtt olyat láttam a tükörben, amit nem szerettem volna. Mintha hirtelen megöregedett volna az arcom. Hogy pontosan mit láttam, nem tudom, mert igazából nem volt konkrét ránc, de valami mégis más volt. Másokat is megkérdeztem, hogy ők is látják-e, de persze jöttek a kedves válaszok, hogy "dehogyis"…

Végül két ember volt őszinte. Bizonyos szempontból jó volt, hogy végre valaki az igazat mondja, de te jó ég, tényleg ezt akartam hallani?! Bíztam benne, hogy mindenki az igazat mondja és akkor nincs baj, erre tessék, igazolták a félelmeimet, és bármennyire is azt gondoltam, hogy nem érdekel a korom, mégis, hiába csak egy szám, én is kétségbeestem tőle.

Ez volt az a pont, hogy megijedtem és elhatároztam, hogy most rögtön tennem kell valamit. Teljes életmódváltás, nem volt más opció, mert mi lesz, ha hirtelen egyik évről a másikra tizet öregszem majd, mert lehet, hogy eddig kegyes volt velem a sors, de sosem lehet tudni.

Jelentem, sikerült is. Leszoktam a cigiről, megszállottja lettem az edzésnek, mindenféle kenceficét és vitamint bevásároltam, hogy megőrizzem testem belső és külső fiatalosságát, hisz tudjuk a megelőzés is nagyon fontos, ugyanis ezen a téren visszacsinálni sebész kés nélkül semmit nem lehet, mint ahogyan a szülés után összeaszott ciciket sem, de erről majd máskor.

Még mindig 29 voltam és nagyon jól ereztem magam az „új életemben”, de egyre közelebb volt a nagy nap. Egy héttel előtte belém hasított ismét az érzés és teljesen romokba dőltem. Aztán, mint minden mesében minden jó, ha a vége jó. Életemben először kaptam egy meglepi bulit, amit még csak nem is sejtettem és egy fantasztikus négy napos utazást a páromtól.

És hogy milyen 30-nak lenni?

Őszintén?! Még semmi nem változott, de majd kiderül egy éven belül, hogy igazak-e a hírek a harmincas nők fantasztikus és virágzó életéről.

Oldalak