Két hete egy görög szigeten - Blogbejegyzés

Nincs házszámunk
Nem mintha a közelünkben túl nagy igény lenne boltokra, a kikötővárostól távolabbi falvakban viszonylag elszórtan állnak a házak. Utcanév, házszám? Felejtsd el! Szerettünk volna rendelni neten némi proteinpor utánpótlást, a főbérlőnktől tudakoltuk, hogy mi a cím. A Poundába vezető úton, a kereszteződés után jobbra. Semmi Kossuth Lajos 18...
A leveleken is ez a cím áll, szóval izgatottan várjuk a csomagunk. Ha Thaiföld csodavilág, ez itt meseország. Só-illatú levegővel, hegyoldalba emelt kék-fehér házikókkal, körülölelő tengerrel.
A szomszédos sziget miatt a tenger néhol úgy fest, mintha egy belső tó lenne csupán, pedig éppen fordítva van, mi vagyunk belül a tenger közepében. Ez is egy külön világ, és bár az én fejemben olybá tűnik, hogy a külvilágtól elzártan élnek, mégis fel lehet itt nőni.
Van játszótér, általános iskola, sőt még középiskola is. Van munka is és naponta jönnek a kompok a kontinens felől, bármi elérhető. Mégis másmilyen, mert bár otthon is a magunk kicsiny szigetén élünk és ritkán indulunk el 40-100 km-re egy irányba, itt kék határ vesz körül a szigeteken túl amíg a szem ellát.





























