APEH, avagy miért leszek ideges, ha papírokat kell intézni?

Kiskacsák

Végig suhantam a Körös parton, ami valójában “élővízcsatorna”, de nekem akkor is Körös. :) Érdekes és egyben nyugtató volt látni, hogy du. 6 óra után mennyien ülnek a parton és horgásznak.

S miközben így csordogáltam, nézve a horgászokat és a szerelmeseket, akik összesimulva beszélgettek a Körös partján lévő sétány padjain, nagyon cuki dolgot láttam! Az szinte természetes, hogy sok vadkacsa él itt a víz közelében, és hogy néha napján egy-egy család úszkál a vízben papa, mama és körülöttük néhány kiskacsa, de ilyet még nem láttam! Találkoztam a rút kiskacsával! Csak itt nem egy fehér hattyú keveredett a sárga kiskacsák közé, hanem a sárgás-barnás kis tőkés récék között egy teljesen sárga kiskacsa úszkált! Annyira furcsa volt, hogy elképesztő. Leszálltam a motorról és megpróbáltam lefotózni. Annyira siettem, hogy még a sisakot se vettem le, átszaladtam az úton, igyekeztem csendben lemenni a partra, de megcsúsztam, és kb. 2 métert seggen csúsztam lefelé… :)

Látod magad előtt, amint motoros kabát, sisak és csúszom a fenekemen a nyirkos füvön? Szóval a nagy robaj miatt, elijesztettem őket. Később azonban sikerült kicsit közelebb férkőznöm hozzájuk. Akik csak látták a furi családot, mind megálltak egy pillanatra. Az egyik horgász hangosan fel is kiáltott “odanézz, az sárga!”, a másik pedig hangosan megszámolta őket, nyolc kis pelyhestollú úszkált az élővíz csatornában az anyjuk után, élen a sárga kakukktojással. :)

Nagyszerű kis belvárosi túra volt.