Csak a zene volt és az alkoholmámoros tekintetek - Mielőtt stewardess lettem

03:55

A szolgálati autóban ülök, még 25 perc és a reptéren vagyok. És eszembe jut a lakótársam és Szilvi, a barátnője. Mindketten légiutaskísérők voltak, imádtak repülni. Annyit láttam belőlük, hogy a legkülönfélébb időben mentek el és jöttek haza. Néha már délben otthon voltak, hozzám képest sokat kerestek és boldogok voltak, látszólag kevesebb és trendibb munkával. Emlékszem, hogy az egyik délelőtt épp összefutottunk a konyhában, nagyon izgatottak voltak, újságolták, hogy open dayre mennek, menjek velük, biztos nagyon jó lesz, szeretni fognak, tuti felvesznek az új céghez. Én? Repülni? Thanks, but no thanks. Lesz egy nagyon jó melóm aznap, tök sokat fizet, ezért nem mondom le, hogy én parádézzak valami repülőtársaság fejesei előtt, mellesleg már tök öreg vagyok, tapasztalatlan, meg amúgy is a sztárstuvikhoz képest én semmit nem tudok. Maradok a biztosnál, nem kell több elutasító e-mail.

El is felejtettem a dolgot, majd napokkal később beront hozzám Szilvi, hogy holnap mennek a nyílt napra, az elsőre ők sem mentek el, mert az anyukájának valami baja volt,de olyan sok a jelentkező, hogy meghirdettek még két felvételi napot, nyomtassak fényképes önéletrajzot, délelőtt 10:00-kor találkozó a belvárosi hotel aulájában. Aztán ahogy jött, olyan gyorsan már a lakásban sem volt, én meg a reggeli kötelező kávém kortyolgatása közben kinyitottam a határidőnaplóm és szemügyre vettem a holnapi napra vonatkozó kötelezően elvégzendő feladataimat. Csütörtök...csütörtök...semmi. Nincs semmi dolgom. Kinyitottam a notebookomat és egy viszonylag konszolidált fényképet kezdtem el keresni, amin még nem látszik, hogy ezer éve készült rólam. Mostanában csak a szórakozóhelyek weboldalain a partiképek mappában találhatóak rólam friss képek. De azok nem éppen önéletrajzba valók...

Fotó, leadfotó: topwallpapers.pw

Ugye téged is érdekel, mi történt ezután? Klikk a következő bejegyzésre!