A megbocsátás önérdek – Kitisztítja a lelked és utat enged a boldogságnak
Már régen történt, amikor megbántottak, de még sajog a seb odabent
Lehet, hogy már régen kiszálltunk egy bántó kapcsolódásból, talán évek teltek el, és még mindig képesek vagyunk fájdalommal, haraggal gondolni az illetőre, aki még a bocsánatkérésével sem segítette a feloldódást. Ha erre vársz kemény, sértett szívvel, akkor valószínűleg így fogsz meghalni – nehezteléssel a szívedben – de a legrosszabb, hogy így fogsz élni. A legtöbben ugyanis sosem kérnek bocsánatot. Efölött semmi hatalmad nincs. Viszont tele van a lelked keserűséggel – jó így létezni? Persze, hogy nem. Valójában magadat mérgezed. Már régen nem a másik tehet róla, hogy te még mindig rosszul érzed magad.
Ezért a megbocsátás a te privát, belső ügyed, nincs köze ahhoz, aki megsértett, tegyél hát érte, hogy a kioldódás megszülethessen benned. Ez a hajlandósággal kezdődik. Nem kell tehát odamenned a másikhoz, megölelgetned, bármit is mondanod, írnod neki, vagy visszafogadnod az életedbe. Ezek erőltetett külső cselekvések. Ha számodra bántó mintázatot működtetett valaki, miért is engednéd magadhoz újra közel? Nem kell ezt tenned. Rajtad kívül még rengeteg ember van, akivel interakcióba kerülve fejlődhet. És ez meg is fog történni. Igazából nincsen közöd hozzá. Koncentrálj a saját lelki egyensúlyodra, ami nem függ senkitől – ha te úgy döntesz.