Mit kezdjünk a félelemmel? Mint minden érzelem, ez is teremtő energia

Hogyan „vonzottam be” azt, amitől rettegtem

Nos, nálam ez akkoriban úgy zajlott, hogy mindig bevillant egy kép egy élethelyzetről, amitől nagyon féltem, és ott leblokkoltam, nem tudtam továbbgondolni – pedig azt kellett volna. Tulajdonképpen rátettem egy erőteljes „borzalom, vég" feliratú címkét erre a képre, és így raktároztam el valahol a lelkemben. Akkor még nem tudtam, hogy a tudatom erejével akár át is címkézhetem a képet. Azt javaslom hát, hogy semmiképpen se ragadj le ennél a pontnál. Képzeld tovább és tovább: és akkor mi lenne? Hogyan folytatódna az élet? Vége lenne? Nem tud – te már ezt is tudod. A halál nem a vég, sőt, olyan, hogy „vég” nincs is. Ráadásul téged nem is a halál gondolata ijesztett most meg, hanem valami más, ami ennél csakis enyhébb lehet. Mégis rettegsz.

Ne blokkolj le, gondold tovább a történetet, hogyan oldanád meg, vagy oldódna meg, hogyan élnél tovább. Vezesd ki magad belőle képzeletben. Meg fogsz lepődni, hogy mennyi kiutat, megoldást találsz. Mindenképpen pozitív érzések felé tereld magad. Ha a testedben is érzed a megkönnyebbülést, a feszültség oldódását, akkor jól csinálod.

Azt fogod tapasztalni, hogy oldódik a félelem, ahogy arra a dologra gondolsz, míg eljutsz oda, hogy már nem is rettegsz tőle. Már számtalan változatát tudod annak, hogyan fog továbbmenni az életed. Ha jól megfigyeled ezt a folyamatot, ez is elfogadással indul: képzeletben elfogadod a történést. Megszűnik benned az ellenállás, ellenfeszülés. Azt mondod, oké, megtörtént. Lássuk, ezután hogy lesz? Az elfogadás kulcsfontosságú mozzanat és az elmédben is végigjátszhatod! Ha tudod, beszéld ezt át valakivel, aki alkalmas rá – olyan emberrel, aki elég tudatos és nem rángat vissza a félelmedbe – , mert a beszéd által még jobban tisztul a kép, és megerősödik a pozitív rezgés.

Fotó: schumandental.co.il; Leadfotó: forum.hammihan.com