Litkai Gergely alaposan kifaggatta a Showder Klub producerét
LG: A készítők azt gondolják, hogy ez egy nagyon olcsó műfaj, beül valaki egy stúdióba, bevilágítjuk, jön három ember, felveszünk egymás után nyolc adást lehetőleg, hogy olcsóbb legyen a stúdióbérlet. De arra már, hogy író legyen, hogy ez tényleg aktuális és friss legyen, ennek az egésznek a hátterére már nem jut pénz, vagy akarat vagy tudás vagy tapasztalat. Ebből lesznek a bajok.
KK: Ha lenne egy igazán átütő late night, akkor egy főként politikailag független műsor hetente egyszer meg tudná mozdítani az országot. Egy ilyen időszakban, amikor sokkal kiélezettebb a helyzet, mint amikor annak idején elindultunk a Fábryval, ennek lenne létjogosultsága, és lenne annyi néző, ami el tudná tartani.
LG: Mit érzel eddigi pályafutásod csúcsának, melyik volt az a nap, amikor azt gondoltad, hogy megcsináltad, sikerült?
Kristóf: Az a baj, hogy akkor sosem éreztem. Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én nem tudok olyan napot mondani, amikor elégedetten hátra dőltem a székben. Amikor a legsikeresebb Fábry-műsorokat csináltuk, meg Showder Klubokat, akkor voltam a legfeszültebb a helyzet Fábry Sándorral, akire egyébként a mai napig nagy tisztelettel és szinte gyermeki szeretettel gondolok. Én sose haragudtam rá, de folyamatos volt a harc és a feszültség a produkción belül. Azért akadt egy-két olyan pillanat, amikor Sándornak jó kedve volt, és Leányfalun megbeszéltük, hogy milyen remek volt a szezon. Ott voltak talán percekben mérhető pillanatok, amikor hátra dőltem, és örültem. De nála azonnal jött az éles váltás, és másnap már azonnal fel akarta bontani az összes szerződésünket és mindent új alapokra helyezni, az íróaszalt lecserélni egy antik íróasztalra és kockás mellényben bejönni. Sándor gondoskodott arról, hogy a 13-14 éves közös pályafutásunk alatt én véletlenül se érezzem egy percig se azt, hogy én elértem bármit is, vagy bármit is jól csináltam. Így utólag megfogható az az időszak, amikor mind a két műsor párhuzamosan tarolt nézettségben. Akkor még nem igazán voltak a kábelcsatornák versenytársak, és presztízskérdés volt, hogy két és félmillió nézőt vagy másfél millió nézőt a Showder Klubbal le tudtunk ültetni a képernyők elé.
Az első Roast napja mindenesetre nagyon szép és fontos pillanat volt számomra. Ha most sikerül megcsinálnunk a Ganxsta Roast tévéfelvételét Kecskeméten, akkor az eddigi a tapasztalatokkal felvértezve még tudunk az egészen csavarni egyet. Amikor az elsőben odaállt akár Ádám, akár KAP, és helyből átvittük a lécet, az nagyon nagy érzés volt. Azt leszámítva, hogy a Thália adott egy olyan kameraállványt, ami a teljes nézőtérre épült rá, és amikor megmozdult egy néző, beremegett a kamera, ezért számítógépen utólag kellett animálni a teljes műsort. KAP-nak egyetlen egy olyan mozdulata nem volt, amit ne kellett volna utómunkában javítani.
Ezen kívül szép pillanat volt még Kőhalmi Zoli estjének a felvétele. Látni a Thália színpadán 500 néző előtt egy stand-upost, hogy meg tudja tölteni, jól érzi magát és az emberek nevetnek, tapsolnak. Remélem, hogy a stand-up estek is ilyenek jók lesznek a Belvárosi Színházban, és büszkék lehetünk rá.
Oldalak
Hirdetés
