„És a legnagyobb kaland ilyenkor taxit fogni” - Interjú a szilveszterről Kőhalmi Zoltánnal

Mi volt a legmeghökkentőbb szilveszteri élményed?

Volt egy időszak, amikor még vidékre jártam fellépegetni, és hajnalig folytatódott a buli. Egyik ilyen alkalom után lettem megkérve, hogy fejezzem be a vidéki fellépéseket szilveszterkor. A feleségem is ott volt, és megértem, hogy nem kívánja magának azt a szituációt, amikor teljesen tropára ment humoristák a szilveszteri műsor után hajnali háromkor összeülnek… (nevet)

Volt egy olyan év, mikor kitaláltuk, hogy vállalok egy háromállomásos balatoni körutat, amire a feleségem is elkísért. A gyerekeket lepasszoltuk, mondván, majd mulatunk kettesben. A feleségem épp terhes volt és le is betegedett aznapra. Véget ért az utolsó fellépésem fél órával éjfél előtt, aztán ültünk egy szállodai szobában, ő a fejére húzott takaróval, én pedig még tévét sem nézhettem, hogy ne zavarjam. Hallgattuk, ahogy az utcán durrannak a tűzijátékok, mire azt mondta: Húzd már be a függönyt, mert ez engem zavar! Na, akkor mondtam, hogy ilyet többet nem csinálunk!

Neked jelent valamit az év vége?

Mikor lemegy ez a hajtás, persze, visszanéz az ember. Ráadásul előtte ott van a karácsony, ami kizárólag családi program. Az emberek sem mennek kabaréba olyankor, és engem sem engedne el a családom. Az a pihenésről szól, úgyhogy azt mondanám inkább, a téli szünetre megpihenek, a szilveszter pedig egy különleges nap, ami belerombol ebbe a szünetbe.

Szoktál például fogadalmakat tenni?

Egyszer-kétszer megpróbáltam, de nincs sok értelme. Ráadásul szerintem igazából nyár végén van vége az évnek és ősszel kezdődik a következő – mint az iskola. Nagyon örülök neki, hogy vannak ilyen kijelölt napok a mulatásra, mint a szilveszter, de nem gondolom, hogy bármit pont akkor kellene megfogadni… Most a születésnapom kapcsán éreztem úgy, hogy meg kéne tenni, de inkább letettem róla, mert balgaság lenne.