Kis ember nagy gonddal jár és társai… - Interjú Dombóvári Istvánnal

A stand-up és a színészet mellett műsort is vezettél. Mit szeretsz jobban, élő közönség előtt játszani, vagy kamera előtt állni?

Mindenképpen azt szeretem jobban, ha jelen van a közönség és látom a reakciójukat. A Hungary’s Got Talent ebből a szempontból kakukktojás volt, hiszen bár tévében ment, mégiscsak élő közvetítés volt, ráadásul a helyszínen is ültek. Az élő műsornak és a tévéközvetítésnek együtt adott egy plusz doppingot, hiszen mégiscsak másfélmillió ember nézte élőben a műsort.

Mik az előnyei és a hátrányai a műsorvezetésnek a stand-uphoz képest?

A hátrányai közül a nagymértékű kötöttséget emelném ki. Míg az önálló estem az én játszóterem, addig a műsorvezetésnél kötelező körök vannak. A stand-upban minden tőlem függ és rajtam múlik, műsorvezetőként egy gépezet egyik fogaskereke vagyok csak. Haladnia kell a storyline-nak, úgy kell beszélni a kamerának, mintha fizikálisan ott ülne az összes néző. Plusz stresszforrás az is, hogy élő adásban nincs lehetőség korrigálni a hibákat.

Hogy érzed, a műsorvezetésnek köszönhetően megnőtt az ismertséged?

A műsor alatt és közvetlenül utána éreztem egy ugrásszerű növekedést, de idővel ez elült és visszazökkent minden a normális kerékvágásba. Azóta például többet hívnak a stand-up műsoraimmal, és azt érzem kíváncsibbak rám az emberek, mint korábban. Persze nem lettem sem jobb, sem rosszabb, csak eljutottam egy új közönséghez, akik közül sokan érdeklődnek aziránt, amit képernyőn kívül csinálok.

Az előadóművészeten kívül írsz is. Hamarosan megjelenik a könyved. Miről fog szólni?

Áprilisban jelenik meg a Jaffa Kiadónál az első saját könyvem. Kormos Anettel négy éve már kiadtunk egy közös kötetet Nagy Roastkönyv címen, de ez a mostani csak rólam fog szólni. Egy fogyókúrás könyv lesz, de nem diétás tanácsokat adok benne. Inkább egyfajta „kövérségem története” lesz, amiben a testsúlyingadozásaimon keresztül mesélek az életemről, a karrieremről, a sikereimről és a kudarcaimról.