Így ne menj állásinterjúra, ha szülési szabadságon voltál!

Nemet mondtam
Vagyis kaptam: beülhettem volna azok alá az emberek alá, akik alattam voltak, és itt a büszkeség-funkcióm beindult: nemet mondtam.
Na, ma már pontosan tudom, hogy több lépésben is elrontottam a dolgot: először is igazán felkészülten kellett volna mennem. Másodszor pedig az azt követő kálváriákra visszaemlékezve büszkeségemet le kellett volna gyűrni és bármit el kellett volna fogadni. Mert a későbbi tapasztalataim azt mondatják velem, hogy az csak jobb lehetett annál, mint ami utána várt rám: álláskeresés.
Nyomj egy lájkot, ha tetszett a bejegyzés vagy olvasd el az előzőt!


























