Majdnem híres: Egy kis álmodozás "Anya-módra"
A filmek sokszor nagy hatással vannak a hétköznapjainkra. Én nem vagyok nagy filmrajongó, de vannak kedvenceim. Az egyik, ahogy a saját címembe is beleloptam, a Majdnem híres.
Rock and roll, szabadság, buli
Ez egy 2000-ben készült amerikai filmvígjáték. Aki nem ismeri, annak csak röviden: egy 15 éves fiú szeret beszámolókat, cikkeket írni az aktuális jó bandákról. Írásaira a legnívósabb zenei lap, a Rolling Stones is felfigyel, és egy nagyszerű ajánlattal bízzák meg: írhat az éppen egyik legmenőbb rockbandáról, így valóban útra kel, és elkíséri őket a turnéjukra. Van egy csúcs mellékszereplő, a fiú anyukája (Frances McDormand), aki szinte belebetegszik abba, hogy a fia az iskola és a tanulás helyett a turnét választja. Egyébként a film a ’70-es évek zenei világába, a rock hőskorába repít minket.
Hogy mit szerettem benne annyira? A rock and roll-t, a szabadságot, a bulit, a zenét és a történetet. És láttam benne magam. A saját vágyaimat. Én is el tudtam volna képzelni, hogy elkísérem pl. az Aerosmith-t egy európai turnéra. Plátói szerelemmel csodáltam volna őket és tudom, hogy a valóság nem lett volna tündérmese, de hittem, hogy ez fantasztikus kaland lehet. Ja, és én nem groupie csaj lettem volna, hiszen az nem fér bele az erkölcseimbe. Én lettem volna az újságíró. Az ember, aki mindent rögzít, aki mindenhol ott van, akinek kicsit keresik a kegyeit, és aki aztán megírja a cikket és tényleg híres lesz. Igen, a filmben azt a szerepet fiú (Patrick Fugit) játszotta, de a gondolataimban nőként is nagyszerűen meg tudtam volna állni a helyem. Provokatívan, határozottan, hozzáértőn. Ahogy egy profi csinálja.
Fotó: elle.com
Oldalak
