Molnár Áron: "Nálunk valahogy mindig egy kocsmában kezdődik a munka" - Nyolc év után elkészült Az örökség című film

Október 22-étől játszák a mozik Tasnádi István Az örökség című filmjét, aminek Molnár Áron, Lengyel Tamás, Mucsi Zoltán és Staub Viktória a főszereplői. Az Aréna Plázában tartott díszbemutatón arról kérdeztük a szereplőket, hogy milyen volt a forgatás, illetve az alkotó Tasnádi Istvánnal is beszélgettünk.

Nem csak az öregezésről szól a történet

A film (melynek az Aranyélet és a Terápia sikeres forgatókönyvírója nemcsak rendezője, hanem írója is) független produkcióként, állami támogatás nélkül valósult meg, és 8 év előkészítés után látható a nagyközönség előtt.

A feszült lélektani dráma és thriller elemeit ötvöző cselekmény egy szövevényes családi konfliktust helyez a középpontba. A megözvegyült, magányosan élő Árpi bácsitól két felnőtt fia megtudja, hogy az öreg felélte minden megtakarítását, és még a közüzemi számláit sem tudja fizetni.

Hamarosan kiderül, hogy a pénzt egy lényegesen fiatalabb, nehéz sorsú nőnek adta oda, akibe állítása szerint szerelmes. A fiúk meg vannak győződve arról, hogy apjukat átverik és kihasználják, így kezdetét veszi egy igazságkereséssel teli, pattanásig feszült éjszaka. A film díszbemutatója az Aréna Plázában volt, ahol a főszereplőkkel és az alkotóval is beszélgettünk. Lengyel Tamás elmesélte, hogyan kezdődött meg az alkotás folyamat az ő lakásán, Molnár Áron pedig elmondta, hogy fogadták eddig a nézők a történetet. A videót itt lehet megtekinteni!

Összesen 14 nap alatt forgattátok le a filmet, ez nem volt nehéz?

De olyan szempontból nehéz volt az idő rövidsége, hogy hát mindenképpen meg kellett-- tehát a gondviselés egy kicsit a tenyerén hordozta szerintem ezt az egészet így a forgatáson, mert nagyon sokszor volt olyan helyzet, hogyha ez nincs meg most utoljára, akkor amúgy nem lesz meg ez a film, vagy ebben a, ez a jelenet nem lesz meg a filmben. És volt szerencsénk próbálni, bár én ezt most már inkább úgy mondom, hogy azért kellett próbálni, hogy ezt tizennégy napba be tudjuk sűríteni, úgyhogy... De mindent megtettünk, hogy legyen belőle egy jó film.

Hogyan született a történet?

Egy barátom volt apósával született. Egyébként ez a barátom itt van valahol, pogácsázik a közelben és ő mesélte mindig, amikor találkoztunk. Mindig rákérdeztem, mi van a bácsival és sikerült-e elzavarni a lányt. Mindig mondták, hogy éppen mit vitt el, milyen lakást. A rendőrség hiába lépett közbe. És akkor egy idő után elkezdtem érezni, hogy ebben van egy erős történet. És akkor már direkt kérdezgettem, illetve több, több más történetet is utána felkutattam, utánaolvastam, és így állt össze a történet.

Mit szóltál a történethez?

Hát nagyon mit szólni hozzá? Nem volt alkalmam, hiszen ez talán az első olyan film, aminek a fejlesztésében teljes egészében benne voltam, hiszen maga a film az én lakásomban kezdődött egy improvizációval. Ott, ott raktuk össze a történetet, amiből aztán Tasnádi István megírta az első verzióját a forgatókönyvnek.

Mit szólsz a közönség reakciójához?

Én eddig három közönségtalálkozón voltam Budapesten, Kaposváron és Pécsen, és annyira jófejek az emberek, és annyira jó érzés látni azt, hogy megértik a forgatókönyv különböző rétegeit, amit Tasnádi István tárt elénk ezzel az egész üggyel kapcsolatban, hogy ez a film nem csak az öregezésről szól, hanem transzgenerációs ügyekről, de nem akarom elspoilerezni a nézőknek, hogy így jöjjenek el rá ők, meg írják meg, hogy ő szerintük nekik miről szól a film.

Hogyan kezdődött el a közös alkotás?

Improvizációk alapján készült a maga a film. Nagyon érdekes dolog volt, mert a Tominak a lakásán kezdtünk el improvizálni. Minden, igazából minden ötlet egy ilyen... egy kocsmában kezdődik nálunk, ahogy az Itt érzem magam otthon is. Ugyanúgy ez is igazából egy olyan történet volt, amit így leültünk és beszélgettünk arról, hogy miről csinálnánk szívesen filmet, milyen ötletei vannak Tasinak, és mindannyian beleraktuk a személyes történetünk.

Milyen volt a forgatás?

Sűrű, nehéz, de remélhetőleg jó eredmény született. Nehéz volt, nagyon sűrű, szoros forgatás volt.

Mit szóltál a karakteredhez? Mégiscsak ő volt a "rossz".

Én nagyon szerettem a Hajnalkát, nagyon élveztem, mert nagyon szabad volt, meg nagyon nagyon bátor. Úgyhogy én, én, én nagyon élveztem igazából azt a fajta bátorságot, amit tőle megtanultam.

Leadfotó: Stáblista/Youtube