Elhallgatott tények avagy visszatérés a GYED-ről

Helyes versus helytelen

Mondanom sem kell, először a helytelen úton indultam el…

Az elhallgatott tényeket nem csak önéletrajzomból szanáltam, hanem a személyes interjúkon is kerültem, így egy egyáltalán nem magabiztos, lelkiismeret-furdalásos nőszemély képében jelentem meg. Mindezt pedig tetézte, hogy bár nem etikus a dolog, de a legtöbb helyen rákérdeztek, hogy van-e gyerekem. Nos, erre már úgy éreztem muszáj válaszolnom, hogy persze van.

És akkor generálódtak az ehhez kapcsolódó kérdések: GYED-ről térek vissza? Hány éves a gyerek? Jár bölcsődébe? Jól bírja? Tehát végül minden kiderült, amit nem akartam elmondani, miközben negatívból indult a dolog, mert nem én mentem elébe. Végül egy olyan munkahelyre vettek fel (3 hónapnyi keresgélés, 50 beküldött önéletrajz és 5 személyes interjú után), ahol vállaltam, hogy anya vagyok, visszatérek, vannak kételyeim, és megfelel, ha csak 6 órában kell dolgoznom. Nagyon-nagyon elégedett voltam. Hihetetlenül boldognak, sikeresnek, fiatalnak, okosnak és szépnek éreztem magamat. Körülbelül a munkakezdés utáni negyedik napig, de erről majd később.

Tetszett a bejegyzés? Akkor nyomj egy lájkot vagy olvasd el az előzőt is!

Fotó: unearthyourworld.com; Leadfotó: fonttalent.com