Névnapi hurka meglepetéssel

A névnapokkal mindig hadilábon álltam. Egyszerűen nem tudom megjegyezni, ki mikor ünnepel. De az enyémnek sem tulajdonítok nagy jelentőséget, és bár sokan köszöntenek, gyakran elfelejtem, hogy egyáltalán van ilyenem. Az idei azonban óriási meglepetést tartogatott.

Ünnepi hangulat? Ugyan már!

A névnapok valahogy sosem jelentettek semmit. Mégis reggeltől csipogott a telefonom, jöttek az üzenetek, a kedves köszöntések. Örültem nekik, de ünnepi hangulatom aligha volt. Aznap már tényleg úgy éreztem magam, mint, akin egy elefántcsorda gázolt át viszonylag lassan, alaposan megtaposva minden tagomat. Minden porcikámat éreztem, ha elővettem volna egy anatómia könyvet, bizton állíthatom, segítségével minden apró sajgó csontom, ízületem és izmom centire pontosan körül tudtam volna határolni. Már hosszú hetek óta csak oldalt tudtam aludni (na, jó, nem nagyképűsködöm: inkább feküdni), háton tilos volt, hason meg, ugye, meg már lehetetlen.

Verset költöttem a kislányom szívdobogására

Szóval, a névnapom előtti héten fogalmaztam meg, hogy csupán egy valami tudná ünnepivé tenni a Zsuzsanna napot: ha a kislányom aznap születne. Már valódi fogadásokat kötöttek az ismerősök, hogy mikor érkezik meg a tündérlány, és egyre csak (naponta tízesével) érkeztek az „Egyben vagy még?” kezdetű üzenetek. Tehát a névnapomon – a testemen átvonuló elefántcsorda-érzés ellenére – vizsgálatra kellett eltotyognom (a pingvinekhez tudnám hasonlítani azt a mozgást, amit úgy a 34. héttől mutattam be a nagyérdeműnek). Ezek a vizsgálatok már az utolsó időszakban végzett kötelezők, amelyek a baba szívhangjára és a méhösszehúzódásokra kíváncsiak. Ólmos test ide vagy oda, a kislányom szívverését hallani mindig maga volt a csoda. Az ütemes kis dobogásra verset is költöttem neki (de ez maradjon a kettőnk titka!). Apropó, szívverés! Az utóbbi időben mindenhol csak szívecskéket látok: a megpucolt narancs héját szív alakban hántottam le a minap és a járdán is felfedeztem egy szív alakú apró gödröt. Ezt csak úgy mellékesen mondom.

Még van 9 nap

A névnapi vizsgálat eredménye tehát: a kisfecske már készülődik a tavaszra. De hogy mikor?! Hát, bármikor, a kiírt időpontig még van 9 nap, és hát, az első gyerekek nem jönnek hamarabb, ráadásul a lányok szeretnek tovább bent maradni. (Ezt a két remek megállapítást egyébként felvettem a legidegesítőbb terhességi bölcseletek listájára. És még van a „Juj, de hegyes a pocakod, biztos fiad lesz!”. Ilyenkor megy a bólogatás, más nem nagyon.)