5 dolog, ami szigorúan tilos, ha végre elaludt a gyermek!

Tipikusan az ember vagyok, aki azt mondja, nem kell lábujjhegyen járni, ha elalszik a lurkó. És tipikusan az a szülő lettem, aki most is ezt mondja, ahhoz viszont ragaszkodik, hogy az esti altatás után egy pisszenést se, mert „vége mindennek”!

Beszélek az arcommal, most meg pláne!

Gyerekkorom óta azt mondják, minden az arcomra van írva. Nem kell ahhoz megszólalnom, hogy tudják, mit gondolok. Ünnepélyesen bejelentem: szülővé válásom óta még beszédesebb a tekintetem. Egészen egyedi módon kommunikálom a férjemnek, hogy „Pszt, Lölő elaludt!”, és egészen különleges a mimikám akkor is, amikor két óra után, bevarázsolva a gyermeket a pici ágyába, leborul a kád széléről az üres tusfürdős flakon.

Mozgalmas esték – főszerepben az éber gyermek

Az apróságunk igazán nyugodt kis teremtmény, nappal eszik, alszik, beszélget Bagoly Bertával, mosolyog, sikkant. Este viszont jön az igazán aktív időszaka. Úgy kilenctől. A többórás program házigazdája tehát nem más, mint a mi kis tüneményünk, az asszisztensek pedig apa és anya, akik különféle praktikákkal próbálják tökélyre fejleszteni altatási technikáikat. A rekordjuk eddig két óra volt, a legrosszabb szintidő viszont egészen pontosan négy és fél óra. Az altatási forgatókönyv pedig nagyjából a következő: lassú tánc apával, Mozart (aki néha úgy „lehalkítja” a műveit, mintha nem szólna, és ez esetünkben baj), anyaillatú póló behelyezése a kiságyba (tökéletesen működik), simogatás, cirógatás, szeretgetés, éneklés, a kiságyon lógó édes kis zenélő sündisznó (Nikitől és Andristól) lábujjal történő felhúzása, mert a kezed éppen foglalt.

Sokat tanultam, tanultunk. Lássuk csak!