Almási Kitti válaszol: Rémisztően viselkedett velem a férfi, ez már zaklatás?

Olvasónkat nemrég a vonaton nem hagyta békén egy rámenős férfi, de ez vajon zaklatásnak minősül? Egyáltalán, hol húzódik a határ? Ebben kér segítséget.

Dr. Almási Kitti, klinikai pszichológus

Videóimban az olvasói levelek, kérdések közül a leggyakrabban felmerülő problémákra fogok válaszolni. A célom az, hogy egy pillanatra elgondolkodtassam az embereket arról, hogy mindig, minden helyzetet megváltoztathatunk azáltal, ha új szempontból értelmezzük, ha másként tekintünk rá. Ennek a szemléletmódnak az elajátítása más életterületeken is nagy előny lehet.

Az olvasói történeteket, kérdéseket az entortenetem@femcafe.hu emailcímre várjuk! A kiválasztott leveleket név nélkül/álnévvel ellátva, változtatás nélkül közöljük.

Idegen zaklatott a vonaton, mit kellett volna tennem?

"Kedves Kitti!

Először is: nagyon szeretem a munkásságod, köszönjük a sok videót és segítséget. Jó, hogy vannak még olyan emberek, akik szeretnék a világot egy kicsit élhetőbbé varázsolni! :)

Merőben más témával írok neked, mint amiket eddig feldolgoztál. Nem tudom, hogy a zaklatás a megfelelő szó-e arra, ami történt.

Néhány napja munka után vonattal indultam haza Budapestről este 7 körül. Elég sokan voltak már a vonaton, így mindenképp valaki mellé/valakivel szemben kellett leülnöm. Találtam is egy helyet egy kb. 35-40 éves, ápolt, átlagos kinézetű férfival szemben. Megkérdeztem, hogy szabad-e a hely, leülhetek-e. És már itt éreztem, hogy hiba volt. Ahogy meglátott, egyből elárasztotta valami bárgyú mosoly, szinte szentimentalizmus, mintha valami csodát pillantott volna meg. Kb. úgy tudnám legjobban leírni, hogy a tinilányok nézhetnek ilyen fanatizmussal Justin Bieberre.. vagy arra, aki épp legmenőbb. Kedvesen és halkan válaszolt, hogy szabad a hely.

A baj ott kezdődött, hogy ez a bárgyú mosoly nem szűnt meg, sőt, folyamatosan a szemembe bámult, igazgatta a kabátját, táskáját elnagyolt mozdulatokkal, éreztem, hogy a figyelmemet akarja felkelteni, én pedig nem akartam felvenni a szemkontaktust, egyre nyomasztóbbá és betegesebbé vált a helyzet. Már a szendvicsem felénél jártam, amikor ugyanilyen negédesen jó étvágyat kívánt (gondolom, mert máshogy nem figyeltem rá). Mindez tartott kb. 5 percig, úgy döntöttem, hogy inkább átülök máshova, nem éreztem magam biztonságban a közelében, ezért egy szó, vagy fintor nélkül csak átültem máshova (kb. fél vagonnal messzebb).

Majd észrevettem, hogy keres a vonaton. Módszeresen nézte meg minden utas arcát ahogy közeledett, majd odaérve hozzám, szintén nagyon csendesen, visszafogottan azt kérdezte:

"Elnézést, én mondtam, vagy tettem valamit, ami miatt elültél?" - választ meg sem várva folytatta: "Mert nagyon udvariatlan voltál!" Ekkor már annyira nem várta meg a választ, hogy el is viharzott, esélyem sem volt válaszolni és remegett a dühtől, illetve szinte áradt belőle, mennyire megalázva érzi magát.

Ezután az utamból még volt kb 30 perc, majd szándékosan a másik irányban szálltam le a vonatról, hogy ne kelljen mellette elmennem (bár nem tudtam, mennyire ült hozzám közel). Figyeltem a hátam mögé, majd megláttam, hogy a vonaton maradt. A leszállóknak meg kellett várnia, hogy először tovább menjen a vonat, utána tudtunk kisétálni az állomásról. Ahogy az átjárónál álltam és elhaladt előttünk a vonat, az ablaknál állva integetett lassan, amíg csak látható volt..

Alapvetően azért írtam le ezt az esetet, mert abban szeretnék segítséget kérni, hogy ilyenkor mi a teendő? Hogyan kell az ilyen férfiakkal viselkedni? Lépjünk fel határozottan, vagy inkább ne hergeljük? Ez zaklatásnak minősül? Miért viselkednek bizonyos férfiak így?

Azt gondoltam, amikor egy szó nélkül elültem mellőle, hogy van annyira beteges a viselkedése, hogy ha megkérném szépen, hogy ne bámuljon, az nem segítene sokat.. Viszont borzasztó tolakodó és abnormális volt már a nézése is, így nem akartam ilyenben végigtölteni a hazautam. Nem gondolom azt, hogy elszámolással tartoznék egy idegennek, bármilyen okból is ültem el mellőle. De az, hogy utána követett, majd még azt is kifigyelte, hol szállok le.. rendesen megijesztett. (El tudtam képzelni, hogy követne hazafelé, ezért intéztem is magamnak kísérőt.)

Nyilván nem tudsz távolról diagnosztizálni, de tudnál bármilyen tanácsot adni, hogy ilyenkor mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk? Mivel rontunk egy ilyen helyzeten?

Ha esetleg videót készítesz ebben a témában, kérlek valahogy másítsd meg a konkrétumokat, ne legyek felismerhető. A történet kerekségéhez hozzá tartozik, hogy egyébként 26 éves vagyok, viszont a vékony testalkatom miatt letagadhatnék jópár évet..

Köszönöm, hogy elolvastad!

Üdv,

Edina"

Olvasónk nem találja a közös nevezőt a korabeli lányokkal és nem érzi úgy, hogy férfikéne tekintenének rá. Ebben kér segítséget.

Leadfotó: 123rf.com

Oldalak

Szólj hozzá Te is!