Idő- és ízutazás az Őrségben

A megváltozott világ nem csak korlátokat hozott magával, hanem esélyt arra, hogy felfedezzük, ami már a miénk. A hazánkat. Magyarországot. Csak hisszük, hogy jól ismerjük, de mindig van újabb és újabb mélysége, amit elénk tár, ha kellőképpen figyeljük. Mostantól következzenek a Gasztro élménybeszámolóim az ország különböző térségeiből.

Marton Andrienn, a Konyhatündér háziasszonya

Blogomban megmutatom, hogyan lehet minőségi alapanyagokból, egyszerű és finom ételeket készíteni. Ötleteket adok, miképp őrizd meg családod vitalitását időtakarékosan és költséghatékonyan. Az Adri's Kitchen című gasztroműsor 5. évada minden vasárnap délelőtt a TV2 és FEM3 csatornákon.

Úgy döntöttem, az elkövetkező időkben ennek szentelem az időmet. Megírom nektek a hazai ízélményeimet. A magyar gasztrokultúrának ugyanúgy megvan a történelme, mint csatáinknak, királyainknak. Én most ezt a tankönyvet bújom. Az első fejezet az Őrség volt.

Este, szakadó esőben érkeztünk meg Edvinnel a családi panzióba, melyet egy kedves házaspár, Csilla és Tamás vezetett. Másnap ködös, derengő hajnalra ébredtünk, a titokzatos napfelkelte egy végtelen, zöldellő rétet tárt fel. Itt reggeliztünk kettesben, az erdőszélen rebbenő őzikék a tanúi. Házigazdáink ötletet adtak arra, hova érdemes ellátogatni napközben, így reggeli után útra is keltünk.

Első napunkon körbesétáltuk a Máriaújfalui Hársas-tavat, melyet csodaszép erdő vesz körül. A nagy túra után, Szaknyéren pihentünk meg a Vadregényes Kávézóban, mely leginkább egy andalúz életérzést idéző tengerparti teraszra emlékeztetett. A capuccino után hamar a vendéglátók házában találtuk magunkat, a Budapestről leköltöző tulajdonosok új életében, akik a főváros nyüzsgést cserélték le állattenyésztésre, növénytermesztésre.

Az ebédidő Szentgyörgyvölgyben ért minket. A Meztéllábas Étterembe ültünk be, ahol Katika néni isteni vargányakrémlevest, dödöllét és pörköltet főzött. Férje, Csaba pedig büszkén mutatta a pincészetét. Azt tartják, aki nem tud dödöllét készíteni, az nem is őrségi asszony, és ez így is van. Itt alapétel a krumpliból, lisztből és szalonnából kisütött, tejföllel meglocsolt finomság.

Vacsorázni a Pajta Étterembe indultunk, és mondhatom, hogy Farkas Richárd séf birodalma bármilyen Michelin-csillagos étteremmel felveszi a versenyt. Ricsi alázatos, szorgalmas srác, aki megszállottan imádja az ételeket. Napi húsz órát dolgozik, de nem csak a konyhában. Nyírfát csapol, piacra jár, fenyőrügyet fermentál, csalánlevelet ránt, de még arra is veszi a fáradtságot, hogy áfonyát szedjen velem és a bokorról éppen lecsípett bogyókból főzzön krémlevest.

Amikor a technológia és a természet szeretete ötvöződik, az évszakok ritmusára születnek az ételek, az páratlan harmóniát ad az ízeknek. Nem véletlen, hogy Ricsit a Forbes Magazin is a legsikeresebb magyar fiatalok közé választotta kiadványában. Szóval javaslom Nektek, hogyha az Őrségben jártok, semmiképp ne hagyjátok ki ez az éttermet.

Másnap korán keltünk, hogy a legszebb fényekben csodálhassuk meg a Veleméri templomot. Ez a hét Árpád-korból fennmaradt magyar templom egyike, ablakai úgy lettek kialakítva, hogy a napsugarak szinte túlvilági színekbe burkolják az ezeréves ikonokat, melyek a falakat díszítik. Olyan letűnt kor mementója az épület, mikor az emberek kevesebbet tudtak, de többet értettek a világból.

A kirándulás után az Őrségi Ízek Portáján jártunk, ahol ismét átadtuk magunkat a dödöllének, a pörköltnek, és a térségre jellemző tökmagolajnak is. Erről a vidékről származik a tökös-mákos rétes is, ahogyan a kerek perec is tipikus helyi finomság. Ezt a helyet Kriszta és Tamás viszi, akik hétközben teljesen civil foglalkozást űznek, hétvégén pedig felveszik a fakanalat és a turistáknak mutatják be gasztrotudományukat.

Délután a Batha portán ért véget a nap, ahol egy olajütő üzemet néztünk meg. A házigazda demonstrálta, hogyan lesz a tökmagból, dióból, mogyoróból olaj. Pál és családja négy generáció óta olajkészítéssel foglalkozik. Úgy láttuk, nagyon jellemző a vidékre, hogy nem alkalmazottak, hanem a tulajdonosok és családtagjaik végzik a munkát, ezért is van annyi szeretet és tudás az ételekben, a kézműves termékekben. Generációról generációra benne maradnak az emberek egy-egy szakmában.

Harmadik napunkon az Ízrestaurátor- Kézműves Csokoládé Műhelyben jártunk, ahol Gyuri bácsi készíti a Gombóc Artúr befogadóképességét is túlszárnyaló választékot. Nagyon sok munka van egy-egy falatban, és pont ezért maradandó ízélményt adnak. Még most is érzem a karamellizált sárgadinnyés, és a yuzu ízesítésű, citrusos aromájú csokoládét a számban.

Az utazás az Őriszentpéteri Helyi Termelői Piacon ért véget, ahol bevásároltam tökmagolajból, tojáspástétomból, fenyőrügy szörpből, hogy a Pesten marad családtagoknak is vigyek ’’Egy csepp Őrséget”. Csak néhány hét telt el, de azóta is visszavágyom, és hatalmas szívvel ajánlom nektek ezt a térséget. Jó kalandozást!

A cikkhez tartozó galéria: 

Oldalak

Szólj hozzá Te is!