Tényleg a saját neméhez vonzódott Kölcsey Ferenc?

Élete végéig agglegény maradt, sosem adta a fejét házasságra, ugyanakkor férfiaknak írt, bensőséges hangvételű levelei miatt többen azt állítják, hogy titokban meleg volt a magyar nemzeti himnusz költője.

Egy magányos költőóriás titkai

1838. augusztus 24-én, vagyis 184 évvel ezelőtt hunyt el Kölcsey Ferenc (1790-1838), a rangos magyar költő, a reformkor időszakának jelentős politikusa, a magyar nemzeti himnusz szerzője. Az utókor számos apró, de fontos mozzanatot ismer a költőfejedelem életét illetően: tudjuk, hogy már gyermekként is kidomborodott visszahúzódó, magányos természete; tudjuk, hogy már ekkor falta a könyveket (el is különítették többi diáktársától), de az egész sorsát meghatározó traumája is ekkor érte: himlőbe esett, s bal szemére megvakult. A legnépszerűbb francia (Montesqueiu, Rousseau, Voltaire, Regnard) és német (Goethe, Kleist, Herder, Bürger, Gessner) szerzőkön nevelkedett ifjú szinte egész életében az olvasásba és az írásba menekült, és mivel szüleit korán elsodorta tőle az élet (apját alig ismerte, anyja korán elhunyt), emberi kapcsolatai hamar elsivatagosodtak. Kölcsey ugyanis élete végéig agglegényéletet élt, sosem adta nősülésre a fejét, az utókor pedig nemigen tud arról, hogy egyetlen hölgy iránt is gyengéd érzelmek horgadtak volna a költőóriásban. Épp ezért egy idő után azt kezdték rebesgetni az irodalomtörténészek, hogy a Himnusz szerzője valójában a saját neméhez vonzódott, azonban szexuális orientációja a haláláig titok maradt. Mivel a 19. század első felének egyik legjelentékenyebb, legtöbbet idézett magyar költőjéről van szó, sokan mindmáig nem hajlandók elfogadni ezt az álláspontot. De vajon mennyi a valóságalapja e régi teóriának?

Lapozz, cikkünk folytatódik!