Elvarázsolt kastélyban élt, átkot szórt Prágára – Ilyen volt a műgyűjtő magyar király élete

Négyszázhetven éve, 1552. július 18-án született II. Rudolf, a német római császár és egyben cseh-magyar király, aki szentül hitt a babonákban és példátlan műkincsekkel rendelkezett.

Az uralkodó, akit jobban érdekelt a művészet és a tudomány, mint a birodalom

Családjában az előző nemzedékekben egymást követték a rokonházasságok, dédanyját Őrült Johannaként ismeri a történettudomány, apja, II. Miksa német-római császár és anyja, a spanyol Habsburg Mária első unokatestvérek voltak.

Forrás: Getty Images

Rudolf örökölt, és élete során egyre súlyosbodó lelki terheltségét csak fokozták a gyermekkori traumák. Vakhitű katolikus anyja gyermekként Madridba küldte, nehogy vallási téren türelmes apja befolyása alá kerüljön.

Rudolf magába zárkózó, de dühkitörésekre hajlamos fiatalemberként tért vissza Bécsbe. 1572-ben magyar, 1575-ben cseh királlyá koronázták, apját 1576-ban követte a császári trónon. Az államügyek intézése iránt legyűrhetetlen undort érzett, a döntésektől is irtózott, így jobbára prágai lakosztálya mélyére vonulva kedvenc óráival és alkimistáival foglalkozott, asztalán pedig csak gyűltek az elintézetlen akták.

Nem vívta ki a magyarok szeretetét és tiszteletét

Uralkodása első felében ez nem is okozott nagyobb gondokat, 1591-ben azonban Magyarországon megkezdődött a török elleni tizenöt éves háború. Rudolf ráadásul ekkor lépett fel a reformáció ellen, a magyar rendeknek pedig megtiltotta sérelmeik országgyűlési tárgyalását, ami miatt 1604-ben kirobbant a Bocskai-felkelés. A császár maga egyébként magyar földön soha nem járt, csak katonáit szabadította rá a háborúban elszegényedett országra.

Egy jóslat miatt, amely szerint fia fogja letaszítani a trónról, Rudolf sosem házasodott meg

A helyzetet súlyosbította Rudolf és öccse, az ambiciózus és tehetséges Mátyás főherceg viszálya. A testvérek viszonya azért romlott meg, mert Mátyás váltig családalapításra, a dinasztia folytatására noszogatta Rudolfot, aki viszont horoszkópja miatt félt a nősüléstől. A helyzet aztán annyira elmérgesedett, hogy a felbőszült császár kitiltotta öccsét az udvarból, és még a birodalmat minden irányból fenyegető veszedelmek közepette sem volt hajlandó fogadni őt. A családi tanács aztán 1606. április 25-én Rudolfot bárgyúságánál fogva alkalmatlannak minősítette az uralkodásra, és Mátyást választotta a család fejévé.

A megalázott fejedelem súlyos átkot szórt Csehországra, amit sokan a Harmincéves háborúnak tudtak be

A fivérek között immár nyílt háborúság tört ki. Mátyás a protestánsoknál és a magyaroknál keresett támogatást: 1606-ban Rudolf tiltakozása ellenére megkötötte az Erdély önállóságát és a protestánsok szabad vallásgyakorlását biztosító bécsi békét Bocskai Istvánnal, és még ugyanebben az évben aláírta a tizenöt éves háborúnak véget vető zsitvatoroki békét. 1608 júniusában Mátyás 25 ezer fős, osztrák, cseh és magyar katonákból álló sereg élén vonult Prága alá, s Rudolf kénytelen volt kiszolgáltatni a Szent Koronát és lemondani az örökös osztrák tartományokról. 1611-ben elvesztette a cseh koronát is, csak a császári címe maradt meg. Utolsó hónapjait a Hradzsin foglyaként töltötte, 1612. január 20-án halt meg.

Elvarázsolt kastély

Az ingatag és önkényeskedő Rudolf uralkodásra nem volt alkalmas, de számos tehetséggel volt megáldva. Kiválóan festett, ügyesen fúrt-faragott, kora legnagyobb műgyűjtője volt, értett a zenéhez és a tudományokhoz, udvarában dolgozott a kor legnagyobb csillagásza, a dán Tycho Brahe és a bolygómozgás törvényeit leíró Johannes Kepler. A babonás császárt azonban leginkább az alkímia izgatta, környezetében nyüzsögtek a kalandorok és sarlatánok, így a Hradzsin afféle elvarázsolt kastéllyá változott. Az örökébe lépő II. Mátyás vallási ellentétektől szabdalt birodalmat örökölt, és már nem volt képes megakadályozni az 1618-ban kitört harmincéves háborút. (MTI sajtóarchívum)

Leadfotó: Getty Images