A nő, aki építészként táborokkal kápráztat el gyerekeket

A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj jelöltjével, Karádi Zsófiával beszélgettünk, aki A Leginspirálóbb vállalkozó kategória díjának egyik várományosa 2020-ban.

Ismerd meg a jelölteket! – Karádi Zsófia

A Leginspirálóbb vállalkozó kategóriájában idén is három nagyszerű nőt jelölt a bizottság, közöttük a 38 éves Karádi Zsófia építészt, a Patronlab alapítóját. A fiatal nő a gimnázium után rajzoló gyakornokként tevékenykedett, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építész, illetve vizuális- és környezetkultúra szakán végzett, mialatt kisebb tervezési munkákat vállalt. Jelenleg szabadúszóként dolgozik építészeti, belsőépítészeti megbízásokon, valamint immár negyedik éve tart férjével együtt alkotó és mozgásos gyerektáborokat, workshopokat saját műtermükben Nagykovácsiban.

Mi inspirált téged arra, hogy ezen a pályán elindulj?

Gyerekkoromban sokszor rajzolással kötöttem le magam, és anyukám belsőépítészeti munkái is hatottak rám. Tetszettek a rajzasztal után élőben látott megvalósult belső terek, és a személyesen vagy könyvekből megismert igényes tervezői munkák. Abban biztos voltam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Tetszett, ahogy egy belsőépítész meg kell ismerje a megbízót, az igényeket, a majdani használatot, a tágabb értelemben vett hely adottságait és a lehetőségeket, illetve ahogy alkothat a térben. Ez egy kérdés felvetés, amire meg kell találni a választ. Mindig keresem magát a kérdést, az az egyik legizgalmasabb, és úgy gondolom, hogy nincs olyan kérdés, amire ne lenne válasz. A gyerekekkel való munka tulajdonképpen egy ugyanilyen játék, csak más nyelvezettel és több spontaneitással.

Voltak a karriered során mélységek, amikor úgy érezted, hogy nehéz dolgod van ebben a szakmában?

Az mindenképp demotiváló volt, amikor hosszú ideig sok volt a kötöttség, és nem jutott elég alkotói szabadság vagy alkotóidő. Alapvetően mindig is kérdés volt bennem 2010 után, hogy ne menjek-e mégis vissza alkalmazottnak, mert a vállalkozói lét sokszor szabadság, de néha nagyon kemény. Végül azonban mindig arra jutottam, hogy inkább maradok ebben a szabadságban, és megtanulom azt, hogyan tudnám a legjobban megteremteni a harmóniát a privát élet és a munka között.

Van olyan példaképed vagy inspirálód, akire mindig is felnéztél a karriered alatt, vagy inkább magadat motiváltad?

Egy konkrét példaképem soha nem volt, de mindenki inspiráló számomra, aki a szakmáját alázattal űzi. Aki fiatalon már tudatos, vagy aki akár idősödő kora ellenére a mentális frissességét megőrizte és fontosnak tartja. Mindenki motivál, aki maga túllép egy problémán vagy építő megoldást talál rá, legyen szó az élet bármely területéről. Ezért a rokonaim és barátaim közül is sokan példaképek számomra.

Mik a jövőbeli terveid?

Szeretnénk a Patronlabban sűrűbben foglalkozásokat tartani, akár Nagykovácsin kívül is. Van közben egy nagy vidéki építészeti projektem, amin még több hónapig dolgozom. Ezenkívül gyártunk és forgalmazunk férjemmel egy környezetbarát ajándéktárgyat is, ami a Földvirág nevet viseli. Ennek a fejlesztése szintén egy projekt az idei évre, illetve a vakokkal és gyengénlátókkal szeretnénk élesíteni egy elindult együttműködést.

Mit tudnál tanácsolni azoknak az anyukáknak, akik hozzád hasonlóan szülőként szeretnének belefogni egy saját vállalkozásba?

Elsősorban azt - amit ebben az évben először én is megtettem- , hogy a naptárunkban már év elején jelöljük ki, mikor lesznek fix szabadnapjaink, ez szerintem az egyik legfontosabb feladat, főleg, de nem csak szülőként. A másik pedig, hogy sokszor rossz érzés foghat el minket a vélt hibáinkat illetően, de azt tudni kell, hogy rengeteg ezek közül csak bennünk létezik, külső szemlélőknek sokszor fel sem tűnik: például azt gondolhatjuk, hogy egy-egy helyen rosszul beszéltünk, valamit rosszul cselekedtünk. Ezen pedig dolgoznunk kell, meg kell szüntetni az ilyen jellegű ártó gondolatokat, és ha mégis hibáztunk, tanulni kell belőle. Ez is lehet inspiráló. Érdemes megtalálni ezenkívül egy közösséget, a sorstársakat, akik hasonló cipőben járnak, és velük felvenni a kapcsolatot, mert a közös dolgok mindig megerősítik az embert abban, hogy a nehézségeivel nincs egyedül. És mégegy: lehetőleg ne a siker legyen a cél, hanem a profizmus.

SZAVAZZ KARÁDI ZSÓFIÁRA ITT!

Leadfotó és fotók: Karádi Zsófia engedélyével