Egy magyar nő, akinek a jóga hazai népszerűsítése lett a missziója

A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj jelöltjével, Kalmár Annával beszélgettünk, aki A Leginspirálóbb vállalkozó kategória díjának egyik várományosa 2020-ban.

Ismerd meg a jelölteket! – Kalmár Anna

A Leginspirálóbb vállalkozó kategória egyik idei jelöltje az AdniJóga alapítója, Kalmár Anna, aki hat éve, az egyetem alatt és miatt kezdett el jógázni. A végzettsége eredetileg történész, de lassan két éve a társadalmi vállalkozások világában mozog, jelenleg ezt is tanulja a Cambridge-i Egyetemen. Célja, hogy megmutassa a környezetének, hogy igenis lehetséges úgy vállalkozni, gondolkodni, hogy egy tevékenységgel a kiszolgáltatott helyzetben élő embereknek segítsünk. Két évvel ezelőtt hozta létre az Adnijógát, amellyel hátrányból induló és traumát átélt embereknek biztosítanak ingyen jógaórákat, ezáltal közvetítik a jóga jótékony hatását olyan csoportoknak, akiknek a legnagyobb szüksége van rá. Ahhoz, hogy ez az álom megvalósulhasson, cégekkel lépett partnerségre, olyan munkahelyi jógaórákat ajánlva, amellyel nemcsak a dolgozói jóllétet növelhető, hanem a jótékonysági jógát is támogatja.

Hogyan kerültél kapcsolatba a jógával?

Körülbelül hat évvel ezelőtt kezdődött a kapcsolatom a jógával, az egyetem alatt találtam rá. Angliába, a Cambridge-i Egyetemre jártam, történelem szakra. Azóta már elég messzire keveredtem ettől. Megterhelő időszak volt, sok tanulnivalóval és kevés idővel. Állandóan kattogott a fejem, nem tudtam kikapcsolni, aztán jött egy jógaóra, ahol végre sikerült ezt a folytonos nyomást elcsendesíteni. Nem tudom, hogy lenne-e diplomám, ha nem találom meg a jógát. (nevet)

Mi volt a következő lépés, amikor ráébredtél, hogy komolyabban szerettél foglalkozni a jógával?

Valójában az élet sodort ebbe az irányba. A jógaoktatói képzést azért végeztem el, hogy otthon is bizonságosan tudjak gyakorolni. Nagyon boldog voltam, hogy elmélyítettem a tudásomat, de más szándékom nem volt. Közben úgy döntöttem, hogy elmegyek önkénteskedni egy görög menekülttáborba, ahol valaki meghallotta, hogy én nemcsak nyelvtanárként tudok működni, hanem jógaoktató is vagyok. Volt egy lány, aki előttem táncot tanított a menekülttábor női tagjainak, de ő elment, így kézenfekvő volt, hogy beugorjak a helyére és megismertessem velük ezt a mozgásformát. Korábban sosem oktattam, ez volt az életem első órája, amit anélkül tartottam meg, hogy közös nyelvet beszéltem volna velük. Megtanultam a "kilégzés" és "belégzés" szavakat arabul és fársziul, ők pedig megismerkedtek néhány angol szóval, így elkezdődött a közös jógázás. Csodálatos élmény volt, két hónapig oktattam őket heti rendszerességgel. Azt fogalmaztam meg magamnak, hogy olyanoknak szeretném eljuttatni a jógát, akiknek nem áll módjukban megismerkedni ezzel, pedig az élethelyzetük miatt nagy szükségük lenne rá.

Milyen tervek fogalmazódtak meg benned?

Az AdniJóga vállalkozás hosszú távú célja az lenne, hogy fenntarthatóan tudjon működni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy céges jógaórák képesek lennének finanszírozni minden egyes jótékonysági jógát, egy one-for-one modellben. Szeretnénk elérni, hogy ez egy önfenntartó társadalmi vállalkozás legyen. Időközben elkezdtem egy mesterszakot Cambridge-ben, aminek társadalmi innováció a neve, ahol arról tanulok, hogyan lehet társadalmi változásokat előidézni és hogyan érdemes erről beszélni. Szeretném hazahozni ezt a tudást és még több emberhez eljuttatni.

Teljesen másba fogtál bele, mint a végzettséged. Szerinted hogyan érdemes kitaposni egy új utat magunknak, ha csalódtunk a szakmánkban vagy rosszul választottunk?

Én soha nem tudtam arra a kérdésre válaszolni, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Az embernek szerintem lehet egyszerre több, különböző irányú ambíciója, akkor is ha ezek nincsenek intézményi keretek közé szabva.Nem muszáj már egy valaminek lennünk vagy pontosan látnunk magunk előtt a kitűzött utat. Mostmár a magam részéről azt tartom fontosnak, hogy boldog legyek abban, amit éppen csinálok, ha pedig ez nem sikerül, akkor merjek váltani. Szerintem érdemes reflektálni önmagunkra, önvizsgálatot tartani, mert ezek a tudatosságnak olyan eszközei, melyek segíthetnek nekünk abban, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk.

Mit üzennél azoknak, akik nem mernek belevágni az álmaik megvalósításába?

Nem szabad a félelmeinkre hallgatni. Én is tisztáztam magamban, hogy nem kell félnem attól, hogy ha nem sikerül társadalmi vállalkozóvá válnom, mert nem történhet belőle visszafordíthatatlan tragédia.. Megpróbáltam a félelmeimet kordában tartani, most sem hagyom, hogy gátoljanak. Folyamatosan azt képzeltem el, hogy mit csinálna a helyemben egy bátor ember, aztán szép lassan én is azzá váltam.

SZAVAZZ KALMÁR ANNÁRA ITT!

Leadfotó: Andorkó Balázs
Fotók: Andorkó Balázs, Oleg Borisuk, Skuta Vilmos, Emmy