Miért tettetjük a boldogságot és vidámságot, mikor épp az ellenkezője igaz?
Miért nem engedjük meg magunknak, hogy „emberek” legyünk?
Talán fel sem ismerjük, hogy rossz kedvünk mögött a szeretet hiánya áll. Fel sem ismerjük, így ki sem mondhatjuk a szót, hogy – szeress, hogy szerethessek! Látszatvilág látszat szerepeit alakítjuk, gyors és könnyű energiához jutva, másokat „lenyomva”. Látszatra emelkedünk, valójában ugyanott vagyunk, csak megvezettük a világot, elhitettük boldogságunkat.
Sok energiát igényel színdarabot játszani. Ha mi nem, akkor valaki rosszul jön ki belőle, akitől meglehet tudattalanul, de rálátása hiánya miatt elvettük a jókedvét. Mindannyian szegényebbekké válunk ezzel, amit keresünk, nem találjuk. Az átmeneti jókedv csak elodázza a feladatot, csak egy kis időt nyerünk vele. Bátran hívjuk barátunkat/ barátnőnket, de adjuk meg neki a lehetőséget, hogy adhasson, hogy szerethessen, hogy boldogsággal töltse el az a tudat, hogy tudott nekünk segíteni! Egyszer lent, egyszer fent – ma mi adunk, holnap nekünk adnak – ez az élet egyensúlyra való törekvése. Vállaljuk be néha a „lent”-et, hogy más is lehessen „fent”!
A legtöbb helyzetben úgy gondoljuk, könnyebb elsumákolni a dolgokat, mint egyenesnek lenni - ám a jó érzés csak ideiglenes, előbb vagy utóbb, de utolér bennünket a sorsunk.
Leadfotó; Fotó: 123rf.com
Oldalak
