Miért tettetjük a boldogságot és vidámságot, mikor épp az ellenkezője igaz?

Kirakat az egész élet?

Az ilyenfajta beszélgetésektől, találkozásoktól igazából senki nem töltődik fel (se mi, se barátaink), búcsúzáskor senki nem érzi magát igazán boldognak. Van egy kapcsolódás, beszélgetés, de mintha csak egy „random ütközés” lenne, mintha valami hiányozna. Az alatt az idő alatt, amíg beszélünk, együtt vagyunk, nem unatkozunk. Eltereljük figyelmünket az igazi problémáról, a rosszkedvről, de csak addig! Az üresség megmarad, a lényegi probléma nemhogy nem oldódik, de még inkább láthatatlanná is válik.

Hol a hiba? Mit kellene másképp tennünk? Miért nem azt mondjuk barátunknak/barátnőnknek, ami az igazság: nem érezzük most jól magunkat. Nem jó a saját bőrünkben, valami hiányzik, valami bánt. Miért tettetjük a boldogságot és vidámságot, mikor épp az ellenkezője igaz? Szégyen boldogtalannak lenni? Kevesebbek vagyunk általa? Megdől a tökéletes imidzs, ami a mai világban elengedhetetlen? Ha mernénk magunkat őszintén vállalni, kimernénk mondani, hogy most, ebben a pillanatban bizony kicsit bajban vagyunk, valahol valami elakad, nincs bennünk áradás, nincs bennünk szeretet - mi lenne?

Valóban – mi lenne?

Az ember alaptermészetéhez tartozó, segítséget adni akaró, csodálatos energiákat mozgásba hoznánk, s barátunk segítőként tudna jelen lenni. Tisztán látható lenne, hogy ő ad, s mi kapunk. Igaz, ahhoz be kell vállalnunk, hogy most mi vagyunk a gyengébbek, nekünk van szükségünk/ nálunk fogyott el a mundér, mi vagyunk „lent”, s ő van „fent”. Bennünket töltene az ő energiája, őt töltené a mi boldogságunk, hálánk azért, hogy figyelmet, szeretetet ad. Mindenki gazdagon mehetne tovább, hisz ahol hiány volt, ott az megszűnik, közben meg valaki „mozgásba” jött, többlete lett, amit leadhatott.

Így viszont színdarabunk hatására, ahol a boldogságos szerepet magunknak osztjuk - pedig nincs mögötte tartalom, nincs mögötte fedezet - barátunk kénytelen az egész világot mozgató egyensúlyra törekvés végett a boldogtalan szerepet vállalni. Ha addig semmi baja nem volt, találkozásunk után könnyen lehet, hogy nem találja helyét. Üresnek érzi magát, talán még sírna is, az egész élet mintha nyomasztaná. Mások boldogok, mosolyognak (azok mi vagyunk), senkinek semmi baja, bezzeg ő meg mindig talál a kosarában valami nehézséget.

Fotó: 123rf.com