Csak belebukni lehet abba, ha mindig megpróbálunk kibújni a felelősség alól

Mindenért el kell számolnunk
Az élet egyensúlyra törekszik, nem kaphatunk mást, mint amit adunk! Amit másokban, a „tükörképben” látunk, azok mi vagyunk! A Rend, a karma törvénye így segít bennünket megtapasztalni önmagunkat, bár nehéz a fordítás, pláne akkor, ha még ebben kezdők vagyunk. Nehéz megérteni és fordítani, hogy autónkat vagy pénztárcánkat miért lopják el, hiszen „mi ilyet soha, senkivel nem tennénk, minden fillérrel mindig pontosan elszámolunk”.
Igen, meglehet, hogy soha nem nyúlnánk más pénzéhez, hisz az anyagiak területén bőségünk van, de ha más párját titokban „ellopjuk”, meglehet, a Kozmosz azt ilyen formán próbálja átéltetni velünk, tőlünk is elvesz valamit. Igaz, az egyik az anyag síkján, a másik a lélek síkján van, hatása és tanítása mégis erőteljes – azért, hogy végre értsük meg, hogy mindenért el kell számolnunk! Megtapasztalva a nem odafigyelést, talán már képesek vagyunk kilépni abból a világból, mely próbál sumákolni, önérdekből a dolgokat eltussolni, ahol csak kapni akarunk, s adni nem tudunk.
Végeláthatatlanul lehetne sorolni azokat a nehézségeket, melyeket mi teremtünk magunknak azzal, hogy megpróbáljuk elsimítani azon dolgainkat, melyek nem korrektek, melyekkel másokat bántunk/ megbántunk, zavarosságot teremtünk, azt gondolva, hogy ha nem derül ki, akkor az nincs is, nem lesz semmilyen következménye.
Ilyen vagy olyan formában, egyszer csak ráébredünk arra az Egyetemes Rendre, mely a világot fenntartja, ahol gondolatainkért, szavainkért, tetteinkért elkerülhetetlenül el kell számolni. Ha látszatra meg is úszunk valamit egyik életünkben, a következőbe tovább visszük, beteljesítve Sorsunkat, teljessé téve életünket.
Az ember egyik legnagyobb hibája, hogy mindenkinek meg akar felelni, mindent megtesz, csak hogy értékeljék. Annak azonban, amit ad, csak a töredékét kapja vissza. Tényleg muszáj így viselkedni, belerokkanni ebbe?
























