Meryl Streep majdnem nemet mondott ‘Az ördög Pradát visel’-re - még őt sem tartották alkalmasnak Miranda szerepére

Amikor 'Az ördög Pradát visel' 2006-ban berobbant a mozikba, senki sem sejtette, hogy egy divatmagazinról szóló film örökre átírja a női munkáról és ambícióról alkotott hollywoodi képet.

Meghatározó szerep

Amikor Meryl Streep először elolvasta Az ördög Pradát visel forgatókönyvét, azonnal érezte, hogy a film működni fog – még akkor is, ha akkoriban senki sem tekintett rá többként könnyed nyári ellenprogramozásnál a szuperhősfilmek árnyékában. A divatmagazin kulisszái mögött játszódó történet azonban jóval többet mondott a ruháknál: hatalomról, ambícióról és azokról az áldozatokról szólt, amelyeket a karrier gyakran megkövetel.

Miranda Priestly figurája az első pillanattól kezdve központi szereplővé vált – egy nő, aki nem emeli fel a hangját, mégis mindenki azonnal engedelmeskedik neki. Streep alakítása nemcsak idézhető mondatokat és ikonikus jeleneteket szült, hanem új mércét állított a női vezetők filmes ábrázolásában. A film végül 326 millió dollárt hozott világszerte, és generációs alapművé nőtte ki magát. A siker azonban korántsem volt magától értetődő. A kulcsszereplők kiválasztása, a történet hangvétele – és különösen Miranda megszületése – több ponton is hajszálon múlt.

Kevesen tudják például, hogy Meryl Streep egy ponton készen állt arra, hogy nemet mondjon a szerepre. Hogy miért, és mi változtatta meg végül a döntését, az a galériánkban kiderül, miközben végigkövetjük, hogyan vált egy kockázatos projektből modern klasszikus.

Amikor a Fox megszerezte Lauren Weisberger még meg sem jelent kéziratának filmjogait, a stúdiót nem a divat világa érdekelte igazán, hanem egyetlen karakter: Miranda Priestly. A producerek már az első száz oldal alapján úgy érezték, hogy egy minden idők egyik legemlékezetesebb filmes „főnöke” születhet meg. A korai forgatókönyv-változatok azonban még inkább paródiára emlékeztettek, a történet végén Miranda megalázásával – ezt a vonalat David Frankel rendező és Aline Brosh McKenna forgatókönyvíró teljesen újragondolta. A film hangvétele tudatosan eltért a korabeli New York-i női sorozatok, például a Szex és New York világától. Andy Sachs nem koktélozni jár, hanem folyamatos készenlétben él, és még a családi vacsorákat is megszakítja a csörgő telefon. Ez az élmény sokkal közelebb állt a 2000-es évek fiatal dolgozó generációjához. A film bemutatója után idézetek („That’s all!”), újranézések és tisztelgések lepték el az internetet, miközben hírességek – köztük John Legend – vallották be, hogy újra és újra visszatérnek hozzá. A Prada ekkor lépett túl egy egyszerű mozifilmen, és vált kulturális jelenséggé.

Kattints a további képekért!

Lead: Anthony Harvey/Getty Images

Forrás: Variety