Csak belebukni lehet abba, ha mindig megpróbálunk kibújni a felelősség alól

Hol is van itt a hiba?

Mi az, amire nem gondolunk, pedig nem szabadna számításon kívül hagyni? Vannak a földi törvények, melyek akkor mondanak ítéletet, mikor fény derül az inkorrektségre, a summantásokra. Bízunk abban, hogy tévedéseinket valahogy ki tudjuk kerülni, s a következményekkel nem kell számolnunk - s van, hogy valóban az elszámolások elmaradnak. És vannak a földi törvények felett álló égi törvények, ahol az Egyetemes Rendet nem lehet megvezetni. Ahol nincs olyan gondolatunk, szavunk, cselekedetünk, mely ne lenne látható, amiért ne kellene felelősséget vállalni. Amit nem lehet szőnyeg alá söpörni, s amivel fejlődésünk érdekében számolni kell.

„Amilyen az adjon Isten olyan fogadj Isten!” - súgják nekünk a bölcsességekkel és igazságokkal teli közmondásaink, melyeket nagy rohanásunkban, tudatlanságunkban talán meg sem hallunk vagy legyintve tovább lépünk rajtuk. Pedig jobban tennénk, ha figyelnénk ezekre, s tudatosan hagynánk, hogy vezessenek! A földi élet kétpólusú. Az éjszakát váltják a nappalok, a hideg csak a meleg által létezhet, a lent a fentnek fogja a kezét, s sorolhatnánk. Muszáj az érme két oldalát megtapasztalnunk ahhoz, hogy megértsük mindkét oldalt, hogy ne csak tudjuk, ne csak elképzeljük, hanem érezzük azt, hogy milyen a túloldalon is. Ne csodálkozzunk, ha valamikor a mi általunk kölcsön adott, netán féltett könyvet, cd-t, szerszámot nem kapjuk vissza, ám mindenféle mellébeszélést igen!

Ne csodálkozzunk, ha a munkánkban már nagy szükségünk van az előző láncszem adataira, végtermékére, de az csúszik, ezer mellé beszédet hallunk, s még csak ki sem tudjuk deríteni, hogy mikor lesz végre a kezünkben? Ha állunk kávézó vagy mozi előtt, tele izgalommal, hogy milyen lesz az ígéretesnek tűnő randevú, s nem akar megérkezni senki sem, még csak el sem lehet érni a várt személyt telefonon.

Fotó: 123rf.com