Kedves Őr bácsi, engem ne tessék elzavarni!

Nem tudta volna biztosítani több tucat ügyfél és banki dolgozó nyugalmát – ezt mondta az a biztonsági őr, aki negyven perces várakozás után azért küldött ki a bankból egy kisgyermekes anyukát, mert a 18 hónapos csecsemő hangosan sírt. Hm… Vajon mit gondolhat erről egy 18 hónapos? Talán ezt, íme!

Kedves Őr bácsi!

Ugye, nem, ugye, az nem lehet, hogy csak úgy ki tetszett zavarni a bankból egy másfél éves babát az anyukájával együtt? És tényleg azért, mert 40 perc várakozás után sírni kezdett a picur? (Amúgy anyukám azt mondta, hogy ennyi várakozás után legszívesebben ő is hangosan sírna.) Szóval, kedves Őr bácsi, tetszik tudni, ilyet nem szabad csinálni!

Mert mi, 18 hónaposok, ha jól utána tetszik számolni, tavaly születtünk. Ez pedig azt jelenti, kedves Őr bácsi, hogy még nagyon kicsik vagyunk. 18 hónapja még semmit sem tudtunk a világról, 18 hónapja azt sem tudtuk, hogy létezik olyan, hogy bank, és 18 hónapja még csak azt sem kapizsgáltuk, hogy majd lesz türelmünk ilyen kicsin várni 40 percet. Most viszont tudjuk, hogy ami azt illeti, igen is nagy dolog ilyen kicsin 40 percet várni. Pláne egy olyan helyen, ahol semmi sincs. Se egy csúszda, se egy hinta, se egy homokkal teli gödör, a sárról már nem is beszélek. Egy hely, ahol ugyan ott lehet velem, mondjuk a plüss pandám, de 40 perc után már az sem tudna szórakoztatni. Szegény anyukám mindennel próbálkozna, de tuti, hogy én is kiborulnék. Tudom-tudom, valami lufit tetszett ott lengetni a baba előtt, hátha nyugi lesz, és nem sír tovább. De, kedves Őr bácsi, az, ha egy vadidegen ember egyszer csak lufival kezdene el hadonászni előttem, még hangosabbra váltanék. Mert, tetszik tudni, ez az a kor, amikor nem mindig örülök, ha ismeretlenek közelítenek.

Azt meg egyenesen megérzem, ha valaki nem annyira kedves. És akkor jobban tudok ám ordítani. Akkor meg aztán még jobban, ha mondjuk, az anyukámmal tetszene csúnyán beszélni. Szóval, kedves Őr bácsi, tényleg úgy van, hogyha a 40 perces várakozás alatt a lufis bohóckodás nem hat meg bennünket, 18 hónaposokat, akkor a következő lépésben ki tetszik a mi szűrünket is tenni? Engem és az anyukám? Az anyukám, aki, ha tudná, hogy bárki is így bánik majd velünk, biztos, hogy nem vinne magával. És, kedves Őr bácsi, azt ugye tetszik tudni, hogy az én anyukámnak esze ágában sem volna velem bankba menni, ha tudna rám vigyázni más. És, gondolom, más 18 hónapos anyukája is szívesebben menne egyedül, ha meg tudná oldani, hogy a picinyével addig játsszon más. Tetszik tudni például azt, hogy milyen korán kel az anyukám azért, hogy a legfinomabb reggelit elkészítse nekem? Tetszik tudni, hogy mennyit tesz azért, hogy én boldog legyek? És azt tetszik-e tudni, hogy mi mindent tesz azért is, hogy sokat játsszunk, mégis mindent el tudjunk intézni?