Azért szeretem, hogy anya vagyok, mert tudom, hogy ő van

Szeretem a kitartását.
Szeretem a fürge babalábakat.
Szeretem, ahogyan ránéz azokra, akik szeretik őt.
Szeretem a kirámolt fiókokat.
Szeretem a haján finoman eloszlatott paradicsomszószt.
Szeretem, ahogyan megszagolja a virágokat.
Szeretem a pizsamájából kikandikáló babalábujjakat.
Szeretem, ahogyan azt mondja: apa.
Szeretem, ahogyan a bársonyos tenyerével megérinti az arcom.
Szeretem az akaratát.
Szeretem a telefonom a szennyeskosárban.
Szeretem, ahogyan szereti a babáját.
Szeretem az ölelését.
Szeretem, ahogyan a fagyitölcsért a szájához emeli.

Szeretem vele a bevásárlást.
Szeretem a szemébe csúszott sapkát.
Szeretem, hogy a nem gyakran neki igent jelent.
Szeretem a krumplistésztával bekent homlokát.
Szeretem, ahogyan utánoz bennünket.
Szeretem a göndör kacaját.
Szeretem, ahogyan örül, ha együtt porszívózhat az apukájával.
Szeretem a szanaszét heverő játékokat.
Szeretem a tánc közbeni csuklótekerését.
Szeretem, ahogyan puszikat oszt.
Szeretem a „viccbőli” köhögését.
Szeretem a lecsúszott zokniját.
Szeretem a cipzármániáját.
Szeretem a kibújó fogacskáit.
Szeretem, ahogyan elalváskor fogjuk egymás kezét.
Szeretem a kedvességét.
Szeretem a tüneményes babapózokat.
Szeretem, hogy annyira érdeklődő.
Szeretem, ahogyan reggel várja, hogy együtt kezdhessük a napot.

Szeretem, hogy anya vagyok.
Szeretem, szeretem, szeretem, mert tudom, hogy ő van.
És szeretem, szeretem, nagyon szeretem!

Fotók: barizsuzsi