Most tényleg a jókedv és az optimizmus segített át a nehéz pillanatokon

A robogó másképp gondolta

Ok. Akkor jöhet az agyalás. Ha reggel Juliska bemegy autóval, de viszi magával a gyereket, én pedig megyek utánuk motorral, akkor a színháznál tudom hagyni a motort. Juliska próbál, én hazaviszem az autót meg a gyereket, majd a próba végére visszajövök az autóval meg a gyerekkel, Juliska hazamegy az autóval meg a gyerekkel, én meg felpattanok a motorra, és ha egy kicsit kések is, de még viszonylag elfogadható időben beérek a RAM -ba. Zsír!

Így is lett. Reggel hétkor elmentem futni, tusolás után ébresztettem a családot, mindenki elfoglalta a kis járművét és berobogtunk a belvárosba. A Madách Színháznál leraktam a mocit, beültem a kocsiba, hazajöttünk Lacikával, reggeli, játék a kertben, tízórai, mesenézés és már indultunk is vissza. Időben ott voltunk a Madáchnál, az én drága kis feleségem még egy kicsit hamarabb is végzett, ők hazamentek, én meg a Gyöngyhajú lány helyszínére. Minden ok! A csíny letudva! :)

Este Juliska a Madáchban Mary Poppinst játszott, a kisfiamra a bébiszitterünk vigyázott, én pedig a RAM-ban nyomtam két Gyöngyhajút. Juliska hamarabb el tudott indulni, mint én, így hamarabb is ért haza. Megköszönte Krisztának, hogy vigyázott Lacikára, aki addigra természetesen aludt, kifizette a vigyázónk járandóságát és várta, hogy az ő férjecskéje hazaérjen. Csakhogy az a drága kis jószág, az a HONDA robogó másképp gondolta. Kb. 4 km-rel a házunk előtt a fenekem alatt egy kis pöffenés, és a motor nagy kínok között megállt. Pont olyan hangot adott az utolsó pár métereken, mintha kilehelte volna a lelkét. Hiába próbáltam, többé nem indult. Éjjel 3/4 11-kor hívom a párom, hogy itt állok, lerobbantam, ne várjon fölöslegesen. Megnéztem a neten, hogy van egy robogó szerelő műhely pont félúton a lerobbanás és az otthon között. Kis kerülő ugyan, de legalább nem kell 4 km-t tolnom, csak kettőt. Hát… mit volt mit tenni, elindultam, lesétáltam száz métert, kettőt… ötöt… közben pedig ment a monológ a fejemben.

Azért robbant le a robogó, mert folyton az előző motoromat siratom, hogy az milyen jó volt, kár volt eladni… de persze kellett az a pénz a ház miatt. Igen, biztos megérezte ez a kis robi, és ez a büntetésem. Vagy most tanítani akarnak valamit az égiek? De mit? Az elmúlt hónapban kétszer robbant le alattam az autó és egyszer a motor. Igaz, akkor csak az volt a baj, hogy esőben motoroztam és beázott a gyertya. Másnapra semmi baja sem volt. Tényleg, még utána elvittem egy nagyszervizre is. Teljes olajcsere, gyertyacsere meg minden… akkor hogy nem vették észre, hogy valami nem stimmel? Mi lehet a baj, hogy folyton meghalnak alattam a járművek? Járművek… rohanás… folyton úton… Lehet, hogy az a baj, hogy egyfolytában rohanok valahová és az égiek kicsit lassítani akarnak? Vagy csak egyszerűen már olyan erős az aurám, olyan erős mentális energiával rendelkezem, olyan magas rezgésem van, hogy ezt hosszútávon nem bírják a járműveim… és itt már hangosan röhögtem magamon, miközben Csepel kihalt utcáin egy szál pólóban toltam a motort éjjel fél 12-kor, mert annyira kimelegedtem.

Persze az is eszembe jutott, hogy ilyen is csak velem történhet, hogy egy hajnali futás és dupla előadás után még éjjel egy kis levezető vádli és combégető motortolással zárhatom a napot. Megérkeztem a motorszerelőhöz, lelakatoltam a járgányt, aztán elindultam hazafelé. A Google térkép azt írta, hogy még 2100 méter és otthon vagyok. Baktatok szépen, nyugodtan, még a kedélyem is egész jó volt ahhoz képest, hogy egy merő izomláz volt a lábam és egyre közelebb voltunk az éjfélhez, amikor hirtelen belém hasított a felismerés, hogy másnap, azaz vasárnap nem egy, nem kettő, de mindjárt három előadásom lesz! Délelőtt 11-kor Mesemusical a Budapesti Operettszínházban, délután háromkor és hétkor pedig Mary Poppins a Madáchban.