"Olyannak is szeressenek, amilyen valójában vagyok" - Interjú Kovács András Péterrel

Van valami különleges szilveszteri élményed?

Egyszer, amikor nálunk tartottuk a házibulit, én fellépésről estem be olyan fél tizenegy táján. Negyed tizenkettő körül rosszul lettem a túlterheltség miatt, a feleségem bekísért a kórházba, megmondtuk a vendégeknek, hogy mindenki érezze jól magát, és távoztunk a saját házibulinkról… Amikor hazaértünk hajnali kettő körül, páran még mindig lézengtek a lakásunkban.

Vissza szoktál tekinteni az elmúlt évre, végzel valamilyen összegzést? Milyen volt számodra 2016?

Nem, csak előre nézek. Minden este átgondolom a napom, úgyhogy év végén már nincs szükség rá. 2016-tal én nagyon meg vagyok elégedve. Nagy elvárásaim nincsenek, kizárólag magammal szemben, és ha azokat teljesítem, akkor elégedett vagyok. Magamnak megfelelni nem olyan nehéz, a világgal szemben pedig nem állítok teljesíthetetlen elvárásokat. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább az számít, hogy én hogy érzem magam, és körülöttem az a pár ember, aki igazán fontos számomra.

Fogadalmaim sincsenek. Úgy érzem, hogy egy kiforrott, felnőtt személyiség vagyok, amin a jövőben már nem alakítanék, nincs semmi, amit másképp csinálnék.

Mik a terveid jövőre?

Megtartani azt az egyensúlyt, ami most van, és nem túlvállalni magam, nyugodtan ellenni, türelmesnek lenni a gyerekeimmel, kedvesnek a feleségemmel. Ezekhez az kell, hogy magamra is jusson idő, erre mindig oda kell figyelni, de szerencsére ügyesen menedzselem az időmet.

Mit kívánnál magadnak 2017-re?

Régi problémám, mint minden humoristának, hogy a közönség valamilyennek gondol bennünket és úgy is szeret, de nyilván más a színpadi énünk, mint a valódi. Azt kívánom magamnak, hogy egyre jobban ismerjenek meg olyannak, és olyannak is szeressenek, amilyen valójában vagyok. Nem tudom befolyásolni, mi van a közönség fejében, ha csak nem azzal, hogy egyre inkább olyan dolgokról beszélek a színpadon, ami számomra fontos. Ennyit kívánok, hogy még őszintébben és feltárulkozóbban tudjam a közönség elé csorgatni a saját lelkemet. (mosolyog)