„Mit lehet abban elrontani – hát rengeteg mindent” - Duplainterjú Ács Fruzsinával és Tóth Szabolccsal

Szabolcs, nálad mit szóltak a pályamódosításhoz?

T. Sz.: A családom különösebben nem örült neki, sőt, úgy gondolom, hogy még ma is reménykednek abban, hogy visszatérek a tanult szakmámhoz. Végső soron azt hiszem, elfogadták a választásomat. Látják, hogy sikereink vannak, a közönség szeret minket. A barátaimmal könnyebben ment a dolog. Őket talán az lepte volna meg jobban, ha maradok az építész pályán.

Van valamilyen bevett szokásotok, aminek segítségével készültök a fellépésekre?

Á. F.: Egy kellemes 10.000 lépést biztos megteszek egy helyben színpadra lépés előtt. Van bennem ilyenkor izgalom rendesen, úgyhogy próbálom kimozogni, kiugrálni. Otthon van a falamon egy kis műanyag kosárpalánk, abba szoktam dobálgatni, ha szövegírás közben elhagy az ihlet. Akkor igazi művésznek érzem magam.

T. Sz.: Van egy furcsa szokásunk Ferivel, amivel rendszerint megdöbbentjük a szervezőket. Előadás előtt feldobunk egy pénzérmét, megnézzük, hogy fej vagy írás, majd bólintunk egyet. Mikor a szervezők megkérdezik, hogy mit döntöttünk el így, azt szoktuk mondani, hogy azt, hogy fellépünk, vagy hazamegyünk. Persze ez a szokás arról szól, hogy melyikünk kezd először beszélni a színpadon.

Ha lehetne egy kívánságotok, mit kívánnátok magatoknak?

Á. F.: Hogy végre beletaláljak a kosárhálóba, vagy inkább azt, hogy felszabadultan tudjak „jelen lenni” a színpadon. Mert ha nyugodtan tudok ott lenni, és élvezem, amit csinálok, akkor fogja magát a közönség is a legjobban érezni, és ez a lényege ennek az egésznek.

T. Sz.: Azt kívánnám magunknak, hogy a rajongóink ne öregedjenek el velünk, hanem lehetőség szerint fiatalodjon, és mi is megmaradhassunk olyan fiatalosnak, mint amilyennek gondoljuk magunkat.

És egymásnak?

Á.F.: Azt, hogy maradjanak ilyenek 90 éves korukban is. Volt szerencsém vendégszerepelni az önálló fellépésükön és minden kezdőnek kívánok egy ilyen élményt. Olyan szeretettel fogadtak a színpadon, amit nem is mertem remélni. Nagyon remek és tehetséges emberek, nem véletlenül szereti őket a közönség már régóta.

T. Sz.: Azt, hogy Fruzsina mihamarabb érje el azt a pontot, mikor a közönség már jól ismeri, és ha elmegy valahova fellépni, tudják az emberek, hogy nagyokat lehet nevetni a műsorán. Én már tudom, hogy így van, de emlékszem még azokra az időkre, mikor a pálya elején voltunk és nem felejtettem el, mennyit kellett dolgozni azért, hogy pozitívan fogadjanak a nézők. Nagyon tehetségesnek tartom Fruzsinát, akinek remek ötletei vannak, és úgy érzem, a pályán fog maradni!