Érzed, hogy elmúlt, mégsem szakítasz - Ezért maradunk a rossz kapcsolatokban 1. rész

Ez már kapcsolatfüggőség?

Napjainkban gyakran használjuk a kapcsolatfüggőség kifejezést olyan emberek esetében, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják meglépni a szakítást és inkább a folyamatos kapcsolatban létet választják az egyedüllét helyett. A kapcsolatfüggő személy szinte kapcsolatból kapcsolatba esik, én határai már-már felolvadnak a párjával való közös rendszerben. Nehezen működik egyedül, hoz döntéseket, vállal kockázatot. Inkább a biztos rosszat hajlamos választani a bizonytalan jó helyett. Könnyedén helyezi a másikra a felelősség súlyát, mellyel a döntések járnak, így előbb utóbb a másik fél kerül a kapcsolatfüggő életében irányító pozícióba.

A kapcsolatfüggőség is egy oka lehet annak, hogy nehezen lépünk ki egy kapcsolatból, de nem minden ”nehezen szakító” értelemszerűen kapcsolatfüggő. A legtöbbször a komfortzóna átlépésétől való félelem, a jövő bejósolhatatlansága miatti aggodalom, a rossz döntés felelősségének súlya, az egyedülléttől való irtózás, a társtalanság képe, vagy a kezdeti reményekhez való ragaszkodás tart vissza észrevétlenül attól, hogy a kellő időben odébb álljunk. A megszokottság, az ismerősség pedig visszahúz az elhagyni kívánt kapcsolatba.

Kényelemből maradni

Sokszor a megszokott ”nem jó” annyira ”kényelmes”, hogy pusztán a panaszkodásig jutunk, a sosem döntünk véglegesen. A döntés ugyanis felelősséggel és lemondással jár, és ezt sokszor nehezen vállaljuk. Ugyanakkor nem a kényelem lehet az egyetlen visszatartó erő. Egy ”nehezen szakító” ember számára ez a döntés éppen olyan nehéz lehet, mint leugrani egy szakadékba, védőháló nélkül. Megfelelő módszerekkel azonban tudatosabban lehetsz jelen a kapcsolatodban, és felülkerekedhetsz ezen a nehézségen, hogy mindkettőtök a lehető legkevésbé sérüljön. Mit tehetsz, ha már megfogalmazódott benned a szakítás gondolata, de még nem tudod kimondani? A cikk folytatásából kiderül!

Fotó: huffingtonpost.com, shushi168.com; Leadfotó: divorcewomenonline.com