Érzed, hogy elmúlt, mégsem szakítasz - Ezért maradunk a rossz kapcsolatokban 1. rész

Mi lehet a háttérben?

Mint oly sok kérdés esetében, a válasz most is a gyerekkorban keresendő, ugyanakkor sosem lehet egy bizonyos okot, mindenkire passzoló sémát keresnünk. Minden probléma mintázata és a megoldása is egyénenként változó. Azt, hogy hogyan kötődjünk, kapcsolódjunk, hogyan működik, működhet egy kapcsolat, szüleinktől tanuljuk el. Elsőként a velük való kapcsolódásban éljük meg milyen szeretve lenni és szeretni. Megéléseink (akár emlékek, tudatosság nélkül) mellett az is formál bennünket és későbbi kapcsolatainkat, mit tanulunk el szüleinktől. Észrevétlenül figyeljük és óhatatlanul eltanuljuk azt, hogyan működik anya-apa, mint nő és férfi, mint pár.

Az eltanult mintákat (kiegészítve saját tapasztalatainkkal) belsővé tesszük, s akár azok a dolgok is automatizmusokként vagy iránytűként szolgálnak életünkben, melyeket nem akartunk szüleinktől lemásolni. Ezek a minták, mint programok futnak elménk számítógépében, és ezért lehetséges, hogy sokszor észrevétlenül kerülünk nem vágyott helyzetekbe. A mintáink ismerősek, ezáltal biztonságosak számunkra, és ezért tudat alatt szinte keressük az ismétlés lehetőségét, mígnem kellő önismerettel és bátorsággal meg nem ismerjük, és át nem programozzuk tudatalatti vezérlőpultunkat.

Elképzelhető, hogy a párunk, akit oly nehezen tudunk faképnél hagyni, anyánkra, vagy apánkra emlékeztet bennünket, és hopp, észrevétlenül csöppentünk hasonló dinamikába, mint amit eltanultunk. Az is meglehet, hogy szüleink között folyton dúlt a harc, mégsem léptek ki a közös életből, így nem volt lehetőségünk eltanulni, hogyan változtassunk bátran az életünk folyamán.

Lapozz, Gazdóf Réka cikke a harmadik oldalon folytatódik!

Fotó: newscult.com, teresalucia.com