"Engedjük meg magunknak, hogy nemet mondjunk” - Egy örökbefogadás igaz története

Az örökbefogadás nem olyan egyszerű, mint hisszük; sok buktatója van, az egyik például, hogy évekbe telhet, amíg valaki szülő lehet. András és felesége mégis megpróbálták. Kisfiuk nemsokára egy éves, és boldogabbak nem is lehetnének. Ám hosszú út vezetett idáig: a budapesti családapa őszintén mesélt arról, miért nem lehetett saját gyereke, és milyen lépcsőket kellett megmászniuk a sikeres örökbefogadásig.

„Akármivé válhattam volna”

„Meddő vagyok, xxy kromoszómáim vannak, ami viszonylag ritka, de 50 ezrenként egyszer előfordul. A feleségemmel a házasság előtt vagy után, nem emlékszem pontosan, elkezdtünk utána járni, hogyan lehetne gyerekünk, mert mondtam, hogy nekem egy ilyen állapotom van.” – kezdi beszámolóját András, aki tudta, ha gyereket szeretne, örökbe kell fogadnia, felesége azonban több inszemináción és lombikon is részt vett.

„Kiderült, hogy hormonnal fel lehetne tornászni engem annyira, hogy találjanak 3 db élő spermiumot, ami azért vicc, mert általában 2 millióban sem mindig működik. Feleslegesnek gondoltam. Ez a mennyiségű hormon nagyon megbolondította volna a rendszeremet, tehát akármivé válhattam volna. Hallottam olyan férfiről, aki ugyanebben a helyzetben volt, sok hormont szedett, és a hormonháztartása úgy megbolondult, hogy végül nővé vált.”

A sikertelen kísérletek után Andrásék belevettették magukat a sűrűjébe: 2010-ben elmentek a TEGYESZ-hez, vagyis a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz, hogy megszerezzék az alkalmassági határozatot, ami nélkül senki nem fogadhat örökbe. Az illetések környezettanulmányt végeztek az otthonukban, volt pszichológiai vizsgálatuk, és jövedelemigazolást, valamint egészségügyi alkalmasságit is kértek tőlük.

„Tudni kell, mik a limitjeid”

Andrásék egy kb. két napos kurzust is elvégeztek, amin felkészítették őket az örökbefogadásra. A tanfolyamot a TEGYESZ helyett az Ágacska Alapítványnál végezték, utóbbi feladata, hogy segítséget nyújtson az örökbefogadással az örökbefogadott gyermek felnevelésével kapcsolatos kérdésekben. András szerint ez nagyon fontos, mert fel kell dolgozni, hogy az ember mit vállal, és mit nem, tudnia kell, mik a limitjei.

„Döntési lehetőségeid vannak, például, hogy mennyire beteg gyereket fogadsz örökbe. Magyarországról a legtöbb beteg gyerek nem itthon talál családra. Nem azért, mert a magyar emberek rosszak, hanem azért, mert mondjuk Hollandiában, ahol a legtöbb ilyen gyereket örökbe fogadják, az állam ad egy embert, aki segít, ad egy pszichológust, aki szintén segít, és egyéb szociális hátteret is biztosít. Ezt Magyarország nem tudja, vagy nem akarja megengedni magának.”

Fotó: parentdish.ca