Bán Bálint: „Kellőképpen provokáljuk a közönséget”
Bevállalós, provokatív, ütős, humorban gazdag, izgalmas, elgondolkodtató - jellemzi Bán Bálint a Gólem Színház és a Dumaszínház közös előadását. A fiatal színésszel a ZS-kategória című produkció kapcsán beszélgettünk - mindenről, ami az „önfeledt zsidózásba” belefér.
Hogy csöppentél a produkcióba?
Az előadás rendezője, Borgula András keresett meg azzal, hogy lenne egy új munka, és nagyon szeretné, ha együtt dolgoznánk benne. Tetszett az ötlet, amikor pedig megtudtam, hogy kik lennének a partnerek, a nevek hallatán – Gergely Katalin, Huzella Júlia, Janklovics Péter, Kálid Artúr, Kerekes Viktória – még inkább felcsillant a szemem. András egy nagyon színes társaságot boronált össze, úgyhogy boldogan mondtam igent a felkérésre.
![](/sites/default/files/images2015/blog_dumaszinhaz/banbalint_dumaszinhaz_2016.webp ""Boldogan mondtam igent"")
Mit szóltál a témához?
Amikor először került szóba ez a lehetőség, András még nem tudhatta pontosan, hogy miként épül majd fel az előadás, mert akkor még nem volt a kezében a kész szövegkönyv, de ahogy elkezdte sorolni az írókat – Dragomán György, Litkai Gergely Szabó Borbála, Szálinger Balázs, Székely Csaba, Vinnai András –, engem máris meggyőzött. Azt is hozzátette: egy modern, új stílusú produkcióra készül, ami a zsidóság kulturális és vallási hagyatékáról, az ezzel kapcsolatos sztereotípiákról, klisékről, sablonokról és előítéletekről szólna, én pedig úgy gondoltam, hogy az egész elképzelés egy igazán izgalmas dolognak ígérkezik. Ezzel együtt, amikor megkaptuk a szövegkönyvet, mindannyiunk szeme elkerekedett a szövegek szókimondó, provokatív stílusától, aztán ahogy elkezdődtek a próbák, egyre inkább rájöttünk arra, hogy az a jó, ha bevállaljuk ezt a fajta a szabadszájúságot, ha provokáljuk a közönséget, és a nézők a székhez szögeződnek a színpadon látottaktól-hallottaktól. És ez valóban így is történik: a jelenlévők már az első percben érezhetően elkezdenek feszengeni, mígnem az előadás végére annyiszor elhangoznak az olyan „tiltott” kifejezések, mint a zsidó, a cigány vagy a náci, hogy a nézők füle hozzászokik ezekhez a gyakran ismételt „szitokszavakhoz”, és már sokkal kevésbé – vagy egyáltalán nem – érzik magukat kínosan-kényelmetlenül ezek hallatán. Ezt azért is tartom fontosnak, mert a mindennapokban általában kerüljük ezt a témát, magunkba fojtjuk az ezzel kapcsolatos érzéseinket és gondolatainkat, vagy csak suttogva, egymás között merünk beszélni róla. Az előadás megpróbálja feloldani azt a fajta gátlásrendszert, ami kialakul(t) a 21. század emberében.
Lapozz, az interjú még folytatódik!
Oldalak
Hirdetés
