Eper-málna - Ananász-curry

Rossz tapasztalatok

Tegnap például… Várj, hol is voltam… Na mindegy, a helyszín nem jut eszembe, szóval egy pénztárnál akartam fizetni… Tudom! Egy étteremben. Egy ilyen gyros-os gyorsétteremben. Kiválasztottuk a kajákat a srácokkal, majd az üdítőket és valami hihetetlen flegmasággal, csaknem a vetőmag potyogott ki a kisasszony szájából, amikor kérdezte: „még valamit?” (te idióta féleszű), mert nem egy, nem kettő, de három üdítőt volt pofám kérni!

Nos, be kell vallanom, hogy régebben nagyon ki tudtam borulni ezen. Olyannyira, hogy egyszer szó szerint kidobtak egy bankból a viselkedésem miatt. Csak dióhéjban. Ennek már tényleg száz éve, egy vidéki bankfiókban történt, miszerint számhúzás után leültem egy székre. Pár perc elteltével egy dédapám korabeli bácsi, bottal a kezében betotyogott a bankba és szintén leült. A biztonsági őr pedig nem túl kedvesen felszólította, hogy "húzzon számot, nem ülhet csak úgy itt”. Há' itt már kinyílt a bicska a zsebemben. Mivel két próba között voltam, szorított az idő, de sajnos a bürokrácia nagyhatalmai, a pult mögött ülő hölgyek nem értek rá ezzel foglalkozni, mert fontos megbeszélnivalójuk volt egymással. Tisztán látszott, hogy csak valami fontos papírmunkáról, hitelkeretről vagy árfolyamcsökkenésről lehet szó és azon röhögcsélnek olyan jóízűen. Negyed óra után, na, jó, talán öt perc sem volt, nem bírtam tovább. Felálltam, és fennhangon megkérdeztem, hogy nem volna-e kedvük dolgozni?! Igaz ugyan, hogy összesen talán ha öten várakozunk, de szerintem senki nem sértődne meg, ha már sorra kerülhetne a kis piszlicsáré ügyével, amit teljesen nyilvánvaló, hogy nagyívből le… néznek, és tudom, hogy ez most furán hangzik, de az a dolguk, hogy kiszolgáljanak minket! Azért van állásuk, mert mi „kedves ügyfelek" itt tartjuk a sajnos nem túl sok pénzünket. Nincs arra időm, hogy a bankban azt kelljen végig néznem, hogy munka helyett ők milyen jól szórakoznak. Nem az a baj, hogy jól érzik magukat, hanem, hogy itt ülünk, és nem történik semmi! És az egy dolog, hogy velem ezt teszik, de nem szégyellik magukat, hogy még ezt az öreg bácsit sem tisztelik annyira, hogy kiszolgálják, aki a nagyapja lehetne bármelyiküknek?!

Nos, nem voltam túl kedves, elismerem!

De mire a gondolatom végére értem volna, a már fent említett biztonsági őr odajött hozzám és szépen kilökdösött a bankból, miközben arra szólított fel, hogy “takarodjál innét te kis büdös ge…”. Nem, nem túlzok!

Nagy lecke volt. Persze akkor iszonyú dühös voltam, hogy mit képzelnek magukról… de rájöttem, hogy semmit sem tehetek. Simán megcsinálhatják… Nincs tétje, vagy legalábbis akkor nem volt. Kit érdekel, hogy egy ügyféllel több vagy kevesebb??? Tök mindegy, milyen a kiszolgálás, milyen a hangulat, ki hogyan végzi a munkáját!!! Pont ugyanúgy megkapja a fizetését, úgyhogy ki nem sz...ja le?!
Azonban csakhamar rájöttem valamire. Ha a gorombaságra gorombasággal felelek, semmit sem érek el. Legfeljebb csak egy nagy anyázás lesz a vége, amiben teljesen kimerülök. Az a nap már kuka. Ha viszont kedves vagyok, akkor csoda történik. Egyszerűen megrökönyödnek az emberek. Kibillennek abból a közönyös, tüskés lelkiállapotból amiben vannak és felébrednek. Legalábbis egy időre. Itt most nem arról beszélek, hogy „dafke kedves leszek a büdös paraszttal” de valójában nem úgy gondolom, hanem arról, hogy tényleg megpróbálok szeretetet sugározni a másik felé, hogy megérezze, senki nem akarja bántani, senki nem akar gonoszkodni, senki nem nézi le… stb. Át kell látni a szitán, felül kell tudni emelkedni. Mert valószínűleg csak utálja a munkáját, vagy csak rossz napja van, megbántották, vagy otthon van valami zűr, nyilván nem velem, vagy a vásárlókkal van baja, hanem csak szomorú vagy elkeseredett. De ha tényleg kedves vagy, akkor máris segítettél :) Lehet, hogy rájön és észreveszi magát. Esetleg az jut eszébe „de bunkó voltam, pedig tök kedves volt ez az ember” és a következő vásárlóval sokkal kedvesebb lesz. Neki is jobb, meg a vásárlóknak is. Mindenki mosollyal távozik. Ja, de ez fordítva is igaz! Egy alpári, kekeckedő, nagypofájú, “kihaénnem” vásárlót is szeretettel, kedvességgel lehet a leghamarabb kibillenteni, levenni a lábáról, leszállítani a gőgös magaslóról!

Persze, ha a gyerekemet egy életunt tanár tanítaná, aki láthatóan utálja az összes kis gilisztát, aki pont az ő osztályába került és azért él, hogy bosszút állhasson a világon, de leginkább a gyerekeken, mert a saját gyerekkora rossz volt, asszem nem tudnék ilyen bölcs lenni! Innen is látszik, hogy van hová fejlődnöm. ;)

De visszakanyarodva a teaházhoz, olyan kellemes érzés volt, hogy ilyen kedvesek voltak velünk, hogy azt el sem tudom mondani. Már a szél sem volt olyan hideg, mint annak előtte. És az ananászos-curry tea pedig mennyei volt! A lánnyal és a (feltehetőleg indiai származású) fiatalemberrel még társalogtunk egy ideig távozásunk előtt az ajtóban. Nagyon kedvesek voltak. És tudod mit? Nem szeretek borravalót adni, mert nekem sem ad senki a munkámért, de ilyenkor előszeretettel adok. És tudom, hogyha teára vágyom, legközelebb is oda fogok menni.

Még valami. Tudom, hogy ez nem csak egyszerű üzletpolitika. Ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy kedves vagy. Kedvesnek lenni jó dolog. Ha szeretetet adsz, szeretetet kapsz. A hasonló hasonlót vonz, emlékszel?! ;) Miért lennél goromba bárkivel is, ha az nem tett semmi rosszat?!

Én nem vagyok. Vagyis igyekszem. :) És te?