Szürreális strandélmény ezernyolcért

Alapvetően úszni szerettem volna, és egy barátom javaslatára a Csepeli Strandfürdőt választottam. A szürreális élmény már a neten elkezdődött, hiszen mintha a strandnak/fürdőnek/uszodának nem lenne egy konkrét neve, minden oldal más névvel illeti (saját weboldala nincs!!!). Valahol fürdőként írják, máshol strandnak. A hivatalos Facebook oldalon „Csepeli Fürdő”, ugyanakkor a fürdő bejáratánál „csepeli strand” van kiírva.

Hamisítatlan RETRÓ

Már maga a strand bejárata egy vicc. A bejárat homlokzata annyira ipari, hogy akár egy vasműé is lehetne.

A fix betontalapzatú padoktól alig megközelíthető „Főpénztár” feliratú bodega pedig a nyolcvanas évek szebb napjait idézi. Persze várni kellett a kiszolgálásra, mert a helyi Marika néni éppen valami mással volt elfoglalva… De sikerült! Délután 5 óra magasságban 1800 Ft-ért sikerült bejutnom a strandra, juhééé!

Bementem, kaptam karszalagot. Kerestem az öltözőt, de felirat vagy tájékoztató tábla hiányában, vissza kellett térni a beengedő szakihoz, hogy mégis merre keressem az öltözőt? Keressem a kettes épületet az lesz az! Remek, nem elsőre, de azért meglett. Az épületek előtt látható „szolgálati pad” feliratú padok sok jót nem ígértek, illetve az épületek is igen furcsán hatottak, hiszen ezeket már vagy húsz évvel ezelőtt le kellett volna bontani.

Az öltözőről csak annyit, hogy felejtsd el a kulcsos, kódos, mágneszáras vagy más megszokott öltözői megoldásokat, itt még mindig a kulcsosnéni az úr. Ő flangál az öltöző nők vagy pasasok között és ha bepakoltál egy szabad szekrénybe, ő zárja be.