Szocsi 2014 - Vajon lesújt-e az orosz terror?

A világ 2014-ben ismét átélheti, ami már oly sokszor bekövetkezett. Fenyegetés, gyűlölet, terror és végzetes bűncselekmények. Szomorú leírni mindezt, mert egy olyan eseménynek, mint a XXII. téli olimpiai játékok, nem erről kellene szólnia. Így van ezzel Szabó Milán is, aki sífutóként vesz részt élete első Olimpiáján és már alig várja, hogy a lécek a lábára kerüljenek.

Ha már a sprint a fő számod, akkor szimbolikus gyorsasággal essünk át a legnyűgösebb témán! Mennyire kell komolyan venni a terrorfenyegetettséget?

Úgy gondolom, hogy ez a kérdéskör a szervezők felelőssége és nekik kell biztosítani a körülményeket. Oroszország rengeteg pénzt költ a téli olimpiai játékok biztonságára, ám elég komoly politikai nyomás uralkodik a világ ezen területén. Így akár átélhetünk egy újabb bojkott Olimpiát, hasonlót, mint amilyenek már a múltban voltak. Ennek előszeleként a nyitóünnepség díszvendégei közül már sokan lemondták a meghívást. Személy szerint az a legfontosabb feladatom, hogy mindezt kizárjam, bízzak a szervezőkben és csak a legjobb egyéni teljesítményemre törekedjek.

Azért a fejedben biztosan megfordult már, hogy akár valami balul is elsülhet…

Amint az imént említettem, próbálom minél inkább kizárni a közvetlen környezetemből a negatív és baljós hangokat. Bár azt bevallom, hogy sajnos volt már olyan pillanat, amikor a rádióban elhangzott ilyen-olyan terrorcselekménnyel kapcsolatos hír hallatán, csak pillanatokra is, de bevillant a kérdés: „Vajon hazajövök-e élve?”

A családod és barátok hogyan viseli a felkészülést?

A szüleimmel akadtak jobb és rosszabb pillanatok, hiszen gyerekkorom óta velük készülök a legtöbb versenyemre. Amikor nyolc évesen elkezdtem a sífutást, akkor a szüleim voltak az első edzőim. Nagyjából az azt követő tizenkét évben ez meg is maradt. Természetesen egy ilyenfajta közös munkánál vannak összezörrenések és boldog pillanatok is, amiket meg kell tanulni kezelni. Örülök, hogy így alakult a pályafutásom és a szülői szigor – ami olykor keményebb, mint egy „idegen” edzőé – idáig juttatott, hogy 2014-ben ott lehetek életem első Olimpiáján. A támogatás tehát jócskán megvan a család és a barátok részéről is, akik nagyon büszkék rám.

Folytatás a következő oldalon!

Fotó: Facebook