A sorozatfüggőségről

Na, de mi van akkor, ha az évadnak pont éjjel 2-kor van vége és természetesen a jól bevált folytatjuk módszerrel. Hát ez velem is megtörtént, méghozzá olyan 7-8 évvel ezelőtt a Jóbarátokkal. Én annyira kivoltam, hogy elindultam egy non-stop bevásárlóközpontba, hátha meg tudom szerezni a következő évadot és kiderüljön a sztori vége. Volt olyan is, hogyha éppenséggel nem volt meg DVD-n, akkor kazettán is képes voltam megvenni - tudjátok akkor az őskorban még videokazettán is meg lehetett ezeket kapni.

Próbálok írni, de van egy kedves, nagy, dagadt macskám, Misike, aki folyamatosan azon dolgozik, hogy meghiúsítsa a tervem. Már többször rálépett a klaviatúrára, olyan gombkombinációkat lenyomva, hogy nem is tudtam, létezik ilyen funkció és hosszas időbe telt visszaállítani a rendet a gépemen. Lökdösi a kezem és matat, hogy vele foglalkozzam. Többszöri figyelmeztetésre végre feladta és lefeküdt mellém.

Nos, amúgy a sorozatfüggőségről terveztem írni. Ez egy nagyon aljas dolog. Az okos producerek és rendezők nagyon ráéreznek, hogy hogyan lehet egy ember teljesen addiktívvá tenni. Ráadásul a legizgalmasabb eseményeket mindig az epizód végére rakják, hogy őrületbe kergessenek, amíg várnod kell a folytatást.

Anno, amikor terhes voltam, akkor indult a Született feleségek a tévében és minden héten eljátszottam ugyanazt a szituációt. Miszerint mielőtt elkezdődött, bekészültem, már csak percek kérdése volt, amíg lemegy a reklám és végre nézhetem. Nos ekkor elaludtam. Amikor felkeltem látom, hogy jaj de jó, még reklám megy, megörültem és jött az arcon csapás, hogy már a következő műsor előtti, vagyis átaludtam a sorozatom.

Terhesen érzékenyebb az ember, hajlamos bagatell dolgokon elsírni magát. Mint a sorozat, az én várakozásom, majd elalvásom és utána a sírásom is rendszeressé vált, majd szerencsére túl voltam az állandóan fáradt, alvós időszakon és végre nézhettem az áhított epizódokat. Jobb esetben én többek között ezért is inkább DVD-n nézem ezeket, mint a tévében, hiszen akkor azonnal jöhet a következő rész és az sem baj, ha elalszol rajta.

Na, de mi van akkor, ha az évadnak pont éjjel 2-kor van vége és természetesen a jól bevált folytatjuk módszerrel. Hát ez velem is megtörtént, méghozzá olyan 7-8 évvel ezelőtt a Jóbarátokkal. Én annyira kivoltam, hogy elindultam egy non-stop bevásárlóközpontba, hátha meg tudom szerezni a következő évadot és kiderüljön a sztori vége. Volt olyan is, hogyha éppenséggel nem volt meg DVD-n, akkor kazettán is képes voltam megvenni - tudjátok akkor az őskorban még videokazettán is meg lehetett ezeket kapni.

Aztán hozzátartozik a na jó még egy részt című fejezet is, amikor nem bírod abbahagyni. Már rég indulnod kéne vagy aludni, de nem bírsz leszakadni róla. Az elmúlt pár évben sikerült ellenállnom, miután végig csináltam ezt a küzdelmet a Jóbarátokkal, a Maffiózókkal, a 24-gyel, a Dexterrel és még sorolhatnám hány sorozattal és most hosszas szünet után ismét csapdába estem.

Ezúttal az Így jártam anyátokkal a soros. Láttam belőle korábban is részeket, de most elkezdtem sorban az elejétől. Érdekes, mert volt egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy kezdem kicsit unni, aztán felpörögtek az események és hatalmába kerített újra. Így most bocsi, de nézem is a következő részt. ;)